Ünnepségek és udvari gyász 1867 júniusában

A sikeres osztrák–magyar kiegyezési tárgyalások eredményeként 1867 júniusában került sor a koronázási ünnepségsorozatra. A közel egy hetesre tervezett ceremónia csúcspontját természetesen Ferenc József és Erzsébet megkoronázása jelentette a budai Mátyás-templomban. A „koronázási sorrendről”, vagyis a programok tervezett rendjéről a korabeli sajtó is részletesen tudósított, a Budapesti Közlöny június 5-i számában a „magyar királyi főlovászmesteri helyettes” közvetítésével számolt be az ünnepségek pontos menetéről.

Az előzetes elképzelések szerint június 6-án „Ő Felségeik, a koronázási hitlevél átvétele után, délelőtti 11 órakor méltóztatnak fogadni a magyar országgyűlés összes főrendeit díszruhában, és fél 12 órakor az egész képviselőházat.” Ugyancsak erre a napra, déli 12 órára irányozták elő a buda-pesti helyőrség tábornoki- és tisztikarának fogadását. Továbbá „délutáni 3 órakor történik az ország jelvényeinek átvitele a korona helyiségéről a legfelsőbb termekbe. Esti 6 órakor hölgyek köre Királyné Ő Felségénél”.

Az eseménysor részletes forgatókönyvének és protokolljának összeállításakor azonban még nem tudhatták a szervezők, hogy egy váratlan haláleset híre a teljes ceremóniát beárnyékolja majd. Ezekben a napokban értesült ugyanis az uralkodópár arról, hogy közeli rokonuk, Matild – Albrecht főherceg (1817–1895) magyarországi katonai és polgári-, majd főkormányzó (1851–1860) leánya – június 6-án elhunyt. Halálát „az a szerencsétlenség” okozta, „hogy a ruhája — nem tudni mi módon — meggyult, s karjain, nyakán, hátán, és az al tagjain is nagyobb terjedelmű égések történtek.” A napisajtó beszámolói szerint a főhercegnő még május 22-én szerezte az égési sérüléseket, azonban a lapok hasábjairól nem értesülünk a baleset valódi okáról: Matild a háta mögé rejtette égő cigarettáját, s ezzel akaratlanul lángra gyújtotta (rendkívül könnyen éghető anyagból készült) ruháját. Az első hírekben, amelyekben még a fiatal hercegnő felépülésében bíztak, a cigaretta motívum (jellemző módon) nem szerepelt, helyette petróleumlámpa, illetve gyufa okozta szerencsétlenségről cikkeztek.

Bildnis in Uniform als Feldmarschall zusammen mit seiner Tochter Mathilde, Erherzogin von Österreich.
Albrecht főherceg és leánya, Matild (Fotó: Ludwig Angerer)

Matild tragédiájáról és halálának a koronázási ünnepségekre gyakorolt hatásáról Mary Elisabeth Stevens, az Andrássy család angol nevelőnője így számolt be: „Néhány napi szenvedés után a szegény fiatal teremtés meghalt. Csinos volt és nagyon fiatal, csak tizennyolc éves, szép reményekkel tekinthetett a jövőbe. […] A gyász miatt nem lesznek mulatságok az udvarnál, a tervezettnél sokkal hamarabb távoznak is Budáról. Azt hiszem, ez nagy szomorúság volt a szegény császár és császárné számára, akiknek végig kellett csinálniuk ezeket a kimerítő szertartásokat közvetlenül azután, hogy megkapták a szörnyű hírt.”

Az ünnepségsorozatnak végül valamennyi olyan elemét törölték, amely nem kapcsolódott szorosan a tradicionális szertartáshoz – vagyis az önfeledt mulatozásról szólt volna. A főváros nem öltözött díszkivilágításba, nem tartották meg a bált az udvarnál, s a Nemzeti Színházba tervezett díszelőadás is elmaradt. Mindezek ellenére a június 8-án megtartott koronázási ünnepség sok szempontból emlékezetesnek és különlegesnek bizonyult, ahogy a Falk Miska és Dux Adolf által szerkesztett Koronázási emlékkönyvből megtudhatjuk. „Sok körülmény egyesült, hogy ezen koronázást különösen nevezetessé tegye; – ez képezendette ünnepélyes szentesítését egy uj államszerződésnek Magyarország és királya, a többi, nem a magyar koronához tartozó országoknak szintén alkotmányos uralkodója közt; – először vala a király és királyné egy s ugyanazon napon megkoronázandó; – először vala végrehajtandó a koronázás Pest városában [ti. nem Budán], mely nagy nézőtérül szolgálhatott volt a nagyszerű látványhoz összesereglett néptömegnek.

Vér Eszter Virág – Czeferner Dóra

 

Hirek a koronázásról. Gr. Szapáry Antal f. l. m. helyettes felszólitást küldött szét az összes megyei hatóságokhoz, hogy a koronázási halom fölépítéséhez szükséges földet, melyhez minden megye régi szokás szerint egy köblábnyit tartozik adni — f. évi május 15-ig okvetlenül beküldjék. A koronázás valószinüleg jún. 6-kán fog végbe menni. — A koronázási domb épitéséhez, mint egy helybeli német lap irja, a munka gyorsítása tekintetéből az északi megyék inséges vidékeiről nagy számu munkásokat szállitottak a vasuton Pestre. — A koronázási esküpadot Skalniczky épitész tervezi és állíttatja föl, s mint mondják: a koronázási épitmények legpompásabbika. — A redoutban* tartandó koronázási banquette-re a főlovász mester már megköté a szerződést Marschall-lal, a kaszinó vendéglősével. Egy teríték ára 30 ft. Meghínak 900 vendéget. Lesz másfél ezer üveg pezsgő, ötszáz üveg rajnai, s csak ruczát 500-at sütnek. Remélik azt is, hogy Ő Felsége a lakoma végére, a toasztra valószinüleg megjelenik. Seeger ur a redout-termeket a koronázási hétre 8000 ftért adta volna bérbe egy franczia bérlőnek. Seeger ur nem Pál, hanem azért tudja, mit kaszál. Kikerüli, nehogy a város ingyen kérje el tőle a redout-termeket. — A koronázási ünnepélyek programmján egy kevés, bár nem igen lényeges változás történt. Ugyanis a koronázás napjára határozott nagyszerü világítás az utánna következő napra határoztatott, s a helyett a koronázás napján a fáklyás-zene fog végbe menni. A népünnepet a városliget különböző helyein fogják tartani. Az ökörsütés és borosztás a szegények ápoló-intézete előtti nagy téren fog megtörténni. Az utczákon és tereken, melyeken a koronázási menet végig vonul, 21 állvány lesz fölállitva 8000 néző számára következő árakkal: elsőrendü páholy 4 személyre 40 ft. egy elsőrendü ülőhely 6 ft., másodrendü 4 ft.

                                                                                                                                       (Vasárnapi Ujság, XIV. évf. 1867. május 5.)

Ő Felségeik a császár és császárné máj. 8-án d. u. 1/2 5 óra után megérkeztek hazánk fővárosában. Az idóház ez alkalommal a nagy közönség részére nyitva hagyatván, az tökéletesen a szorongásig megtelt, hol Ő Felségeiket a magyar kormány tagjai, a testvér fővárosok polgármesterei, az elfogadó s ünnepélyrendező bizottságok elnökei, a főrendi s képviselőház több tagja fogadták. Itt voltak főlállitva a főváros nőnöveldéinek kis nevendékei is, kékfehér díszítés ruháikban, kik kosárkáikból virágot hintettek a Felségek útjára. A bevonulási menetet, szokás szerint, a testvérfőváros bandériumai nyitották meg, utánuk az elöljárók s az ünnepély rendez bizottságok elnökeinek kocsii haladtak; közvetlen a Felségek fogata előtt gróf Andrássy Gyula miniszterelnök s b. Wenkheim Béla belügyminiszter mentek az előbbinek pompás fogatán. Ő Felségeik négylovas udvari nyitott kocsin mentek, mely előtt két udv. csatlós lovagolt. Ő Felsége huszárezredesi egyenruhát, császárné Ő Felsége pedig magyaros női kalapot viselt s a kocsiban felséges férje balján foglalt helyet. A menetet az udv. kisérő személyzet s az elfogadásra összegyűlt tiztelgők kocsiinak végtelen sora zárta be. Az idő igen kedvező volt az egész bevonulási szertartás alatt. A feldíszített utczákon Ö Felségeiket a nép legszivélyesebben üdvözölte.
Az idei tavaszi lóverseny első napja máj. 10-re volt kitűzve; a többi futtatások május 12-én és 14-én lesznek a rákosi gyepen, hová Ő Felségeiket is vendégekül várják.

                                                                                                                                     (Vasárnapi Ujság, XIV. évf. 1867. május 12.)

* A Vigadóban.

Császár és Császárné Ö Felségeik tegnap, szerdán estve 7 óra tájban ismét megjelenésökkel szerencséltették a pesti városligetet, hol hosszas sétalovaglást tettek, s a mindenrendü sétáló nép a részvét feltűnő jeleivel fogadá. A Felséges pár egymás melleit lovagolt, minden nagyobb kiséret nélkül.

(Budapesti Közlöny, 1867. május 16.)