Örökimádás-templom (Budapest)

Az emlékhelyek sorában a szakrális allúziók direkt formában való megjelenítése révén kiemelt fontossággal bírtak a vallásgyakorlás kollektív színterei, az imahelyek. Erzsébet emlékével összefüggésbe hozható fővárosi (emlék)templomok sorába illeszkedett a Terézvárosi Plébániatemplom, amelyben – felújítása során – a Roskovics Ignác által a Budavári Palota Szent István terembe készült Árpád-házi ciklus egy változatát is elhelyezték. Ennek különlegessége, hogy az uralkodóné arcvonásaival örökítette meg védőszentjét, Árpád-házi Szent Erzsébetet. Az uralkodópár 1866-os év eleji – kiegyezési tárgyalások részeként megvalósuló – magyarországi (pest-budai) látogatásakor kapta Erzsébet a felkérést, hogy legyen az épülő Bakáts téri (Assisi Szent Ferenc) templom fővédnöke. Az épület átadására 1879-ben került sor, amikor a királyi pár ezüstlakodalma alkalmából Budapestre látogatott. Ferenc József kérésére a külső díszítésre fordítandó összegek jelentős részét a szegedi árvízkárosultak javára ajánlották fel.

A főváros Terézvárosból kiváló VII. kerületében – amely nevét Erzsébet után kapta – 1901-ben Steindl Imre tervei alapján elkészült neogótikus templom is a királyné személyéhez kapcsolható, ahogy számos vonatkozásban a koronázás helyszíne, a Mátyás templom is. Utóbbi Erzsébet adományai révén több ereklyéhez is hozzájutott. E gesztus tekintetében bécsi példákat is említhetünk: itt a császárné halálát követően született döntés arról, hogy az uralkodó trónra lépésének ötvenedik évfordulója alkalmából a Mexikoplatzon emelt templomot (Kaiser-Jubiläums-Kirche hl. Franz von Assisi) a Vöröskereszt gyűjtése révén egy Erzsébet-kápolnával is kibővítsék. Külső falán Árpád-házi Szent Erzsébet az előtte térdeplő uralkodónénak nyújt át egy rózsaszálat.

Az Erzsébet Örökimádás-templom főhomlokzata és belső tere. Képeslapok, 1908 után

Magyarországi vonatkozásban e tekintetben kiemelkedik az Erzsébet emlékével összekapcsolt Örökimádás-templom felépítése, amely halálának tizedik évfordulóján, 1908-ban került átadásra. Az 1848-ban Belgiumból útjára induló Oltáregyesület magyarországi „részlege” 1858-ban alakult meg – utóbb ennek szolgálatára telepítették le a Mária Reparatrix nővéreket. A Központi Oltáregyesület létrejöttét követően a folyamatos szentségimádás biztosítására közel fél évszázadon át sikertelenül kívánt templomot emeltetni. Céljai megvalósítását az uralkodó feleségének tragikus és erőszakos halálát követően egy Erzsébet-emléktemplom tervével látta megvalósíthatónak. Ennek eszmei hátterét a magyarországi képviseletben kiemelt szerepet vállaló özv. gróf Cziráky Jánosné fogalmazta meg: „A szobor szép, de csak történelmi emlék lesz – de a keresztény magyar szivet ez még nem elégíti ki […] templomot kell emelni, mely örökké élő szeretetnek lesz csarnoka, hol szívből szakadó imádság által állandóan összeköttetésben maradunk nagy királynénk halhatatlan lelkével.”

A gyűjtőbizottság 1898. november 10-i alakuló ülését követően Ferenc József engedélyt adott arra, hogy a magyar fővárosban hitvese emlékére templomot emeljenek. Fővédnöknek Erzsébet legkisebb gyermekét, a vallási életben egyébként Wallsee-i lakhelyén is aktív szerepet vállaló Mária Valéria főhercegnőt kérték fel. Központi gyűjtőbizottságot hoztak létre, amely minden megyében és nagyobb városban megkezdte működését. A gyűjtés során a templom nemzeti emlékezetben betöltendő – általuk remélt, szakrális allúziókat felerősítő – szerepét hangsúlyozták: „…nemsokára felépül ez a templom Erzsébet királynénk emlékezetére, melyben Örökké fog imádtatni a legfölségesebb Oltáriszentség, melybe százezrek fognak zarándokolni, hogy megmutassák hitüket Isten és kegyeletüket a magyarok elhunyt királynéja iránt.”

Az adománygyűjtés megindulásával jelentős agyagi támogatásban részesültek, de a felajánlások továbbra sem fedezték a tervek megvalósítását. Ennek kiegészítésére az R. Hirsch Nellitől megrendelt szakralizáló Erzsébet-portét imakönyvi képként és nagyméretű nyomatként kezdték értékesíteni, s a befolyt összeget szintén az építkezésre fordították. A templom pontos helyével kapcsolatban csak 1903-ban született döntés – az építkezés a mai Üllői út 77. szám alatt indult meg. A meghívásos tervpályázat második fordulóján a zsűri 1904 februárjában Aigner Sándor munkájának kiválasztását így indokolta: „A pályázó a torony alatti tágas előcsarnokot, mely főbejáróul szolgál, Erzsébet királyné emlékcsarnokának tekinti és mint ilyet képezi ki. Maga a templom hosszúhajós, bazilikás elrendezésü, három hajóval, oldalkarzatokkal a presbiterium mellett akként, hogy azok egymással összeköttetésben álljanak.”

Imakönyvi kép R. Hirsch Nelli Erzsébet-ábrázolásával, 1899.

A neogótikus épület alapkőletételére 1904. május 18-án nagyszabású országos ünnepség és eucharisztikus kongresszus keretében került sor Ferenc József jelenlétében. Ezt a Samassa József egri érsek által koncelebrált ünnepi mise követette. Az anyagi nehézségek azonban ezt követően is hátráltatták az épületek átadását. A templom felszentelését 1908. szeptember 8-án Kohl Medárd segédpüspök végezte. Az első istentiszteletet, Erzsébet emlékünnepével összekapcsolva, a királyné lelki üdvéért, halálának tizedik évfordulóján, szeptember 10-én tartották az uralkodó és több családtag részvételével. A templomban helyet kaptak Erzsébet szimbólumai, illetve a személyére való utalások is: a főkapu két oldalán, baldachin alatt helyezték el a királyi pár védőszentjeinek, Assisi Szent Ferencnek és Árpád-házi Szent Erzsébetnek a szobrait. Róth Miksa üvegablakai egyikén Árpád-házi Szent Erzsébet miséjét ábrázolta. A templom ólomüveg ablakai a II. világháborúban elpusztultak. A szentély jelenlegi üvegablakait, amelyek az oltáriszentséggel kapcsolatos bibliai jeleneteket ábrázolnak, Pituk József Viktorián készítette 1957 és 1960 között. A Szent Erzsébet-ablakot Róth Miksa eredeti kiviteli terve alapján Fűri Judit rekonstruálta 2010-ben. A templom különleges célját ellátni hivatott nagyméretű achitetektonikus, baldachinos oltár Ferenc József adománya és Seenger Béla alkotása volt.

Az emlékhely különlegességét a templombelsőben, szakrális térben kialakított Erzsébet-emlék jelentette. (Feltehetően e funkciója miatt került alig több mint egy évtized után felszámolásra.) Hermann Klotz egészalakos Erzsébet-szobra a magyarországi gyakorlattól eltérően nem koronázási díszruhájában, reprezentatív szerepben, hanem egy másik – élete vége felé különösen – jellemző attributumával, a legyezővel, mintegy civilként, lépcsőről lelépő mozdulat közben örökítette meg az uralkodónét. A szobor gipsz öntvénye az 1908 januárjában megnyíló Erzsébet Királyné Emlékmúzeum állandó kiállításának kiemelt helyén került bemutatásra, emellett a bécsi Förster porcelángyár is gyártani kezdte (szobadíszként használható) változatban. Klotz alkotását a templom egyik jobboldali, előcsarnokból nyíló mellékkápolnájában állították fel, falára a donátorok személyére való utalásként fehér márványtáblát helyezve el: „Erzsébet királynénak, feledhetetlen kegyes úrnőjüknek örök hálájuk és legmélyebb hódolatuk jeléül báró Nopcsa Ferenc, gróf Festetics Mária, Ferenczy Ida.”

Hermann Klotz Erzsébet-szobrának gipsz öntvénye az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumban. Képeslap, 1908 után / A szobor agyag nagymintája Klotz műtermében. A Das interessante Blatt felvétele

A mellékkápolnát 1921-ben átalakították: ennek részeként Klotz alkotását is eltávolították. Erzsébet királyné szobrát az Oltáregyesület épületének lépcsőházában helyezték el. Az Erzsébet emlékét őrizni hivatott kápolnában Mária-oltárt alakítottak ki, a Mindenkor Segítő Szűzanya képével. (A kép a római redemptoristák Szent Alfonz tiszteletére épített templomában található alkotás másolata.) A szobor az épületegyüttest az 1956. november eleji harcok során ért károk következtében elpusztult. A padlás/tetőzet beszakadását követően Erzsébet királyné szobrára zuhant, összetörve azt. (Egyes felismerhető darabjait relikviaként széthordták.)

A templom felújítási munkálatai során az Erzsébet-emlékhely nem került visszaállításra. A márványtáblát az udvaron található „kőtárban” őrzik.

Vér Eszter Virág