Magyar Tudományos Akadémia, Budapest

Erzsébet a kiegyezés eseménysorát követően nem vállalt tevékeny szerepet a magyar közéletben, bár gesztusokat továbbra is tett. 1876-ban például lerótta kegyeletét Deák Ferenc ravatalánál. Az eseményről a királyné udvarhölgye, Festetics Mária – aki családja révén közeli kapcsolatban állt a politikussal – így számolt be naplójában: „Jan. 31-én du. 4 órakor érkezett Ő Felsége a királyné – Nopcsa [báró Nopcsa Ferenc, Erzsébet magyarországi főudvarmestere – B. D.] és az én kíséretemben az Akadémiára, ahol Deák Ferencet felravatalozták. […] A császárné talpig feketében, mint a gyász géniusza – aki megható volt a maga kedvességével és bájával –, nem tudta a pompás, nehéz koszorút megemelni. Megragadtam hát, valóban reszkető kézzel, míg Ő lassan lépdelt a lépcsőn felfelé! Veleszületett szerénységével és alázatával a halál hatalma előtt halkan azt mondta: »talán csak ide tegyük a felső lépcsőre«. – »Oh nem – Felséged – ezt a koszorút – már csak egy hely illet«. Ekkor az segítségemmel a nehéz koszorút – gyengéden a koporsóra helyeztük. Ezután fordult meghatott arccal a halott felé és a könnyek végiggördültek arcán. Meghajtotta fejét és a földre akart térdelni. Ekkor valaki imazsámolyt tolt eléje, és Ő hosszú percekig elmerült imájában. Majd felemelkedett és mélyen megrendülve, szinte suhanva távozott!”

                               Zichy Mihály festménye az Akadémia képtárában az 1920-as években

Az eseményről a sajtó részletesen beszámolt, és újságillusztrációként megjelentek a téma első vizuális feldolgozásai. 1876 tavaszán Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter monumentális festményt rendelt Zichy Mihálytól. A történelmi hitelesség alapvető szempont volt a kép megfestésekor. A művész Budapestre utazott, hogy megtekintse a helyszínt, ahol a temetkezési vállalat újból felépítette számára a ravatalt. Kieszközölte, hogy Erzsébet Bécsben modellt álljon neki, és a kép megfestéséhez a ravatalnál viselt gyászruhát is kölcsönkapta. Treforthoz írt levelében azt javasolta, hogy a miniszter a nemzet nevében kérje el a ruhát, hisz „mi jó lenne ezen történelmileg érdekes öltönyt a nemzet számára, mint ereklyét megtartanunk”. A ruha végül nem került magyar közgyűjteménybe.

A festményt Zichy Párizsban készítette el, a csendéleti részletek megfestését tanítványára és barátnőjére, Mary Etlingerre bízta. A monumentális méretű vásznon Erzsébet koszorút helyez Deák ravatalára. A koporsó mellett Hungária alakja zokog, miközben a királyné és egyúttal a halott fölé szárnyas géniusz emel sugárzó csillagkoszorút. Az eredeti képterven még csak egy allegorikus alak látható, a gyászoló és eközben a királynét is megkoszorúzó Hungária. A végleges kompozíción tehát az eredetileg egy szereplő által végzett két tevékenység egy új szereplő beiktatásával két alak között oszlik meg. Berkovits Ilona 1964-es monumentális Zichy-monográfiájában a változást azzal magyarázta, hogy az általa rebellisként bemutatott festőnek nehezére esett volna, hogy Hungáriával koronáztassa meg Erzsébetet. „Zichy, úgy látszik, semmiképpen sem tud belenyugodni abba, hogy a magyar nemzet jelképe árassza el dicsfénnyel a Habsburg-királynét. Végül úgy dönt, hogy a nemzet jelképe csak zokogni fog, míg a királyné felé egy géniusz nyújtja majd a koronát” – írja. A valódi ok valószínűleg nem volt több annál, mint amiről Zichy írt Kertbeny Károlynak szóló levelében: „Azért, hogy megkönnyítsem a munkát a magam számára, egy figurával többet festettem. […] Most, a cara Patriát nyugodtan és zavartalanul hagyom sírni a nagy hazafi koporsójánál, és egy szárnyas géniusz tartja a csillagkoszorút a legszeretetreméltóbb királyné feje fölött.” Az ok tehát az volt, hogy Zichy a gyász és a bizakodás gesztusait nem tartotta egy figurán belül ábrázolhatónak. Az eset érdekessége, hogy az utóbbi levelet maga Berkovits is közölte, de a benne foglalt, értelmezésének ellentmondó mondatokkal nem foglalkozott. Az a tény, hogy Zichy állítása szerint a képen a Kossuth által küldött cipruslombot is megfestette – majd azt minisztériumi utasításra eltüntetni kényszerült –, sem erősíti Berkovits interpretációjának helyességét. Gerő András a királyné magyarországi kultuszát elemezve ugyanis épp arra hívta fel a figyelmet, hogy a királyhűség és a kiegyezés létrejöttében tevékeny, a korabeli mítosz szerint meghatározó szerepet játszó királyné tisztelete, illetve a kiegyezéssel nyíltan szembehelyezkedő Kossuth kultusza mindenfajta konfliktus nélkül megfért egymással a korszak magyar közgondolkodásában. A festmény 2013-as restaurálása során mindenesetre nem találták meg az átfestés nyomait.

                Holló Barnabás domborműve az Akadémia előcsarnokában

Az elkészült alkotást végül a Nemzeti Múzeum képcsarnokának ún. Habsburg termében, az uralkodócsalád portréi között állították ki 1877 nyarán. 1907-ben a Tudományos Akadémia képtárába került, majd a II. világháború után több mint fél évszázadra eltűnt a közönség szeme elől. A megsemmisültnek hitt festmény megjelenéséről Alphonse Masson rézkarca és néhány archív fotó tanúskodott. Végül a Magyar Nemzeti Galéria raktárában találtak rá a felgöngyölt, számos helyen sérült vászonra. Restaurálása után, 2014 februárja óta a Gödöllői Királyi Kastély állandó kiállításán láthatja újra a nagyközönség.

                            A festmény restaurálása 2013-ban a Magyar Nemzeti Galériában. Forrás:
                                                                      Gödöllői Királyi Kastély

A téma a budapesti Erzsébet-emlékmű több pályaművén is feltűnt a főalakot körülvevő narratív domborművek egyikeként. 1914-ben egy elemi népiskolai szemléltetőkép-sorozat részeként Rakssányi Dezső rajzolta meg a jelenetet Zichy egy 1876-os, csak Deák és a királyné alakját mutató szénrajza alapján. Erzsébet halálát követően, 1898. szeptember 12-én az Akadémia rendkívüli ülésén az intézmény elnöke, báró Eötvös Loránd vetette fel, hogy az előcsarnokba Erzsébetre emlékező domborművet készíttessenek, amely a királynét Deák ravatalánál ábrázolja. Korábban Fraknói Vilmos püspök, az Akadémia korábbi titkára, majd másodelnöke indított gyűjtést az előcsarnok díszítésére. Ezt az Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a Természettudományi Társulat tagjai körében folytatták, immár az új cél érdekében. A domborművet Holló Barnabás, az Akadémia alapítását ábrázoló, 1893-ban felavatott homlokzati bronz dombormű alkotója mintázta. A ruszkiczai márványból kifaragott alkotást 1914. november 19-én, Erzsébet napon leplezték le az akadémia előcsarnokában. Az 1970-es években eltávolították, sokáig az épület hátsó lépcsőházában tárolták, majd 1981-ben végleges elszállítását tervezték. Végül a Gödöllői Helytörténeti Gyűjtemény (ma: Városi Múzeum) fogadta be. 1992 óta ismét eredeti helyén látható.

 

Borovi Dániel