Budapest, Királyi palota, Habsburg-terem

A budai királyi palota 19. század végi bővítésekor három történelmi emlékterem létesítését határozták el. A helyiségek a palota reprezentatív első emeletén kaptak helyet, és az épület, illetve a magyar történelem jelentős korszakait idézték fel az adott időszak stílusában. Az újkori palota legkorábbi, III. Károly idején épült szárnyát (a mai „E” épületet, a Budapesti Történeti Múzeumot) az új krisztinavárosi szárnnyal (a mai „F” épülettel, az Országos Széchényi Könyvtárral) összekötő nyaktagban a neoromán stílusú Szent István-terem kapott helyet. A Hauszmann Alajos tervei alapján elkészült helyiség faburkolatát és bútorzatát Thék Endre gyára kivitelezte, a mázas kerámia kandalló és az azt koronázó, Stróbl Alajos által mintázott Szent István-mellszobor a pécsi Zsolnay gyárban készült. Ugyanitt festették Roskovics Ignác tervei alapján pirogránit táblákra azokat az Árpád-házi királyokat és szenteket ábrázoló egészalakos ideálportrékat, illetve a két, Szent István életéből vett jelenetet, amelyet aztán a faragott faburkolatba foglaltak.

A krisztinavárosi szárny Tabán felőli homlokzatának középtengelyébe az itáliai korareneszánsz stílusában tervezett Hunyadi-terem került. Itt Fadrusz János kolozsvári Mátyás-emlékművének kicsinyített mását helyezték el, a falakra pedig Benczúr Gyulától rendeltek Mátyás király életét bemutató képsorozatot. A festményciklusból a művész 1920-as haláláig két jelenet, A diadalmas Mátyás, illetve a Mátyás fogadja a pápa követeit című kép készült el.

A legreprezentatívabb helyen, a dunai homlokzat középtengelyében a két szint belmagasságú Habsburg-terem kapott helyet. Az eredetileg Mária Terézia idején emelt épületszárny (a mai „C” épület, a Magyar Nemzeti Galéria) századfordulós bővítéskor vált a dunai homlokzat központi elemévé. Hauszmann Alajos ugyanis a „C” épület kelet-nyugati középtengelyére tükrözte a meglévő, Duna felé eső traktusokat, és így alakította ki az új, északi épületszárnyakat (a mai „A” és „B” épületet). Az új középtengelyt monumentális kupolával hangsúlyozta. Igaz, mivel a Habsburg-terem az első emeleten kapott helyet, a kupoladob pedig a harmadik emelet födémjére ült, közvetlen térbeli kapcsolatuk nem volt. Sőt, a kupolának reprezentatív belső tere sem volt, mindössze egy dekoratív tetőidom funkcióját töltötte be. Ez a tény a palota II. világháború utáni helyreállítása idején gyakran hangoztatott ellenérv volt azok körében, akik Hauszmann kupolája helyén újonnan tervezettet láttak volna szívesen.

A Habsburg-terem. Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény

 

A Habsburg-terem részlete Senyei Károly Erzsébet-szobrával. Forrás: Fortepan / Simon Gyula

A Habsburg-termet Hauszmann a 18. századi Bécs barokk arculatát is nagymértékben meghatározó építész, Johann Bernhard Fischer von Erlach stílusában tervezte meg. A helyiséget Habsburg uralkodók életnagyságnál nagyobb fehér márvány mellszobraival díszítették. A Senyei Károly által mintázott büsztök az újkori palota építtetőit, III. Károlyt, Mária Teréziát, Ferenc Józsefet, illetve Erzsébet királynét ábrázolták. A terem boltozatára Lotz Károly a Habsburg-ház (pontosabban Ferenc József és Erzsébet) apoteózisát festette meg. Az allegorikus alakokkal benépesített, illuzionisztikus mennyezetkép ihletője Giovanni Battista Tiepolónak az 1750-es években készült freskója volt a würzburgi érseki palota lépcsőházában. Ez volt Lotz utolsó nagyobb szabású murális munkája. „Lotz már akkor betegeskedett, és gyakran iszonyú fájdalmak gyötörték, némelykor csak karon fogva kísérhettük fel az állványokra, de amikor belefogott a munkába, elfelejtett minden fájdalmat, és gyakran 8–10 órát dolgozott egyhuzamban a mennyezet festményén” – írta az építész visszaemlékezéseiben.

Lotz Károly mennyezetfestményének részlete, 1904 után. Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény

A terem dunai homlokzata elé Hauszmann hatoszlopos portikuszt épített, amelyből kétkarú lépcső vezetett le a Várkert teraszára. A portikuszt koronázó timpanonba ugyancsak Senyei Károly kompozíciója került: az allegorikus szoborcsoport Ferenc Józsefet dicsőítette. A homlokzat előtt állították fel Savoyai Jenő lovasszobrát, Róna József alkotását. Igaz, a szobor eredetileg nem a Buda felszabadításakor, hanem a zentai csatában jeleskedő hadvezérként állított volna Jenő hercegnek emléket – az alkotást a vajdasági város rendelte Róna Józseftől a csata 200. évfordulóra. A mű elkészült, Zenta városa azonban nem tudott fizetni. A botrány egyre dagadt, Róna – hogy az eset publicitást kapjon – kiállította szobrát a Műcsarnokban, művészek csoportja pedig az uralkodóhoz fordult segítségért. Végül Széll Kálmán miniszterelnök kezdeményezésére Ferenc József megvásárolta a szobrot a palota számára, és Hauszmann Alajos tervei alapján a főhomlokzat új középtengelyébe helyezték. Eredetileg próbaképp került erre a helyre, mivel ide Ferenc József lovasszobrát szánták, de annak felállítása végül sem itt, sem a másik tervezett helyszínen, a mai Széchenyi téren nem valósult meg.

A Habsburg-terem romos külső homlokzata Senyei Károly timpanoncsoportjával és a Savoyai Jenő-emlékművel. Carl Lutz felvétele, 1945. Forrás: Fortepan / Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich / Agnes Hirschi

A Habsburg-terem a vár II. világháborús ostromát viszonylag épen vészelte át, míg a palota számos más része rendkívül súlyos károkat szenvedett. Egy háború után készült kisfilmben (Vár állott, most kőhalom, 1945) egy édesapa fiával sétál fel a romos várba. Eljutnak a palotába is, az apa felidézi az egykori uralkodói rezidencia dicső korszakait, mesél a középkori palotáról, Zsigmond és Mátyás építkezéseiről, a Corvina Könyvtárról, majd a török uralomról, a középkori palota pusztulásáról, a Habsburg uralom évszázadairól és az újkori épületről. Lám, így enyészett el a hiú pompa – mutat körbe a romokon –, de a Habsburg-teremben lelkesülten néz fel a mennyezetre: a művészet diadalmaskodott a háborún, Lotz freskója csak néhány belövést kapott. A mennyezetkép témájáról nem esik szó.

A palotakomplexum 1949-ben kapott műemléki védettséget, ezzel párhuzamosan pedig megindult a középkori palota maradványainak feltárása és az újkori palota helyreállítása. Utóbbi esetében a 18. századi részek kapnak nagyobb figyelmet, a századfordulós átépítés és bővítés számos eleme vált – részben ideológiai, részben szakmai, részben ízlésbeli okokból – a bontócsákány áldozatává. Az 1950-es években készült helyreállítási tervek – amelyek a később megvalósultnál még nagyobb változtatásokkal jártak volna – már láthatóan nem számoltak a Habsburg-terem megtartásával. Helyén ugyancsak historizáló, de nem a neobarokk, hanem a klasszicizáló szocreál stílusában tervezett új enteriőröket alakítottak volna ki. A termet, amelyet 15 éven keresztül semmilyen módon nem védtek a további pusztulástól, feltehetően az 1960-as évek legelején bontották el.

Az épületszárny helyreállításakor az alaprajzi elrendezést is radikálisan átalakították. A Nemzeti Galéria főlépcsőháza az egykori belső udvar helyére került, úgy, hogy a dunai traktusban kialakított új földszinti előcsarnok, illetve az első és második emeleti kiállítóterek egységes, összefüggő teret alkotnak vele. A monumentális lépcső végcélja a harmadik emeleten az új, klasszicizáló kupola alatt kialakított belső tér. Az első emeleti kiállítóterek építésekor a homlokzati főfal kivételével a Habsburg-terem határolófalait is felszámolták. A dunai homlokzat portikusza ugyan megmaradt, a Habsburg-lépcsőt viszont elbontották, így megszűnt a tér közvetlen kertkapcsolata is. A timpanonból eltávolították Senyei szoborcsoportját; az attika középtengelyében a korábbi koronás országcímert a Magyar Népköztársaság címerének domborműve váltotta fel.

A romos Habsburg-lépcső, 1945 után. Forrás: Fortepan

A Habsburg-termet díszítő márvány mellszobrok közül három szerencsésen túlélte a bontásokat. Czagány István művészettörténész beszámolója szerint 1966-ban a Színház utcában kidobva hevertek. Czagány többször kérte a szobrok múzeumba szállítását, végül III. Károly büszjét 1966-ban bevitték a Fővárosi Történeti Múzeumba. Ezt és Mária Terézia ugyancsak megmenekült mellszobrát az 1990-es években restaurálták, egy ideig a Gödöllői Királyi Kastélyban voltak láthatók, jelenleg a Budapesti Történeti Múzeumban tekinthetők meg. Egy Senyei által mintázott fehér márvány Erzsébet-mellszobor a Budapest Galéria letétjeként került az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetbe (az egykori Erzsébet Szanatóriumba). Bár a büsztöt azóta sokan a Habsburg-terem elveszett szobraként azonosították, a mellrész drapériájának kialakítása eltér attól.

Az egykori a Habsburg-terem helyén a Nemzeti Galéria megnyitásakor monumentális barokk szobrokat helyeztek el, köztük az osztrák Georg Raphael Donner nagyméretű bronz angyalfiguráit, amelyek eredetileg a pozsonyi koronázótemplom, a Szent Márton-székesegyház főoltárát díszítették. A 19. századi festészeti kiállítás 1987-es átrendezésekor került ide a palota századfordulós díszítésében is közreműködő Benczúr Gyula Buda felszabadítását ábrázoló monumentális vászna. A nagyméretű kompozíció – amelyen Savoyai Jenő alakja is helyet kapott – a portikusz erkélynyílásai elé került. Így közel három évtizedre megszűnt a kilátás a pesti panorámára, és többek közt Savoyai lovas emlékművére, amely – bár az 1960-as évek végén felmerült az eltávolítása – a mai napig eredeti helyén áll.

 

Borovi Dániel