Budapest, Szent György tér

Budapesten Erzsébet királyné emlékét viszonylag szerény, egyalakos szobor őrzi, Zala György 1932-ben, a mai Március 15. téren felavatott alkotása. Az emlékmű 1985-ben került a jelenlegi helyére, az Erzsébet-híd budai hídfőjének közelébe. A koronás, ülő nőalak eredetileg egy Hikisch Rezső tervei alapján megépült, klasszicizáló körtemplomban foglalt helyet. Az emlékmű viszont ebben a formájában is már csak halvány visszfénye volt azoknak a nagyszabású elképzeléseknek, amelyek a budapesti Erzsébet-szoborpályázaton – főleg annak első két, 1902-es, illetve 1903-as fordulóján – a bírálóbizottság elé kerültek. Ha az első fordulók pályaművei alapján valósult volna meg, akkor az Erzsébet-emlék a millenniumi emlékmű, a budapesti Kossuth-szobor és a tervezett Szabadságharc-emlék mellett a magyar századforduló monumentális szobrászatának egyik legnagyobb szabású vállalkozása lett volna.

A Március 15. tér Erzsébet királyné emlékművével 1954-ben. Forrás: Fortepan / UVATERV

Erzsébet halála után néhány nappal a magyar országgyűlés mindkét háza törvényjavaslatot terjesztett elő a királyné emlékének budapesti megörökítésére, amelyet az 1898. évi XXX. törvénycikkel iktattak törvénybe. Ezzel párhuzamosan országos gyűjtés indult a szoborra. Rövid időn belül hatalmas pénzösszeg halmozódott fel. Ez – a korszak magyar emlékműállítási gyakorlatában szokatlan módon – korlátlan szabadságot biztosított, de egyben óriási terhet is jelentett a pályázók számára, hiszen a példátlan méretű összeg teljes egészét az emlékműre kellett fordítaniuk. A budapesti „központi emlékmű” pályázatát, miután annak tervezetét a szakmai fórumok megvitatták, végül 1900-ban írták ki. A pályázati hirdetmény tartalmi vagy formai követelményeket nem szabott, az emlékművel kapcsolatban mindössze annyit kötött ki, hogy a királyné emlékéhez méltó legyen. Helyszínül a Szent György teret jelölték ki a budai várban, az emlékműnek a téren való elhelyezéséről a pályázó szabadon dönthetett.

A szabálytalan alakú teret északról az 1879 és 1881 között, Kallina Mór tervei alapján felépült Honvédelmi Minisztérium és az ekkor a miniszterelnökségnek helyet adó klasszicista Sándor-palota határolta. A nyugati oldalon a királyi palota lovardája és József főherceg palotája (a korábbi Teleki-palota) állt. Az utóbbi nagyszabású átépítése 1901-ben indult meg, Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján. A déli oldalon 1898-ban kezdték meg a királyi palota egykori barokk fegyvertára, a Zeughaus bontását. Helyére a Hauszmann Alajos tervei alapján észak felé kibővített királyi palota és a királyi várkert díszes új főbejáratai kerültek. Az Erzsébet-pályázat előkészítése során többször felmerült, hogy rendezzék a Szent György teret, és ennek részeként a Sándor-palota lebontása után új miniszterelnökséget építsenek.

“Buda, 1849. május 21. Hentzi tábornok hősi halála.” Színes litográfia, 1849 után. Balról a Sándor-palota, a háttérben a Zeughaus, jobbról a királyi istálló és a Teleki-palota

A 1848/1849-es forradalom és szabadságharc bukását követő önkényuralom éveiben Ferenc József császár személyes parancsára a tér közepén Heinrich Hentzi osztrák tábornok emlékművét állították fel. Hentzi Buda 1849-es ostromakor, a magyarok ellen védte a várat, és a csata során, a Szent György tér közelében érte halálos sebesülés. Azt, hogy Hentzi helytállása milyen fontos lehetett Ferenc József számára, az is jelzi, hogy festményt is rendelt a tábornok hősi haláláról. Fritz d’Allemand olajképe – párdarabjával, a Lánchíd felrobbantása közben elhunyt Alois Alnoch ezredes halálát ábrázoló alkotással együtt – Ferenc József élete végéig a császár hálószobáját díszítette a bécsi Hofburgban. A festmények egy Erzsébetet ábrázoló lovas portrét fogtak közre, amelyet a császárné még fiatal menyasszonyként, az eljegyzésüket követő karácsonykor ajándékozott vőlegényének.

A budai Hentzi-szoborcsoport – amely a várat védve elesett valamennyi osztrák katona emlékműve is volt – haldokló harcost ábrázolt, akinek angyal nyújtotta a dicsőség babérkoszorúját. A neogótikus, baldachinos építmény sarkaira katonai erények allegorikus figurái kerültek. Az emlékmű alkotói a korszak jelentős bécsi művészei – Paul Sprenger építész, Franz Bauer és Hans Gasser szobrász és Johann Nepomuk Geiger festő-grafikus – voltak. Ma Magyarországon Gasserre elsősorban gróf Széchenyi István öregkori mellszobrának (1860, Széchenyi István Emlékmúzeum, Nagycenk) megmintázójaként, Geigerre a Magyar- és Erdélyország története rajzolatokban című, a korszakban rendkívül sikeres és nagyhatású, magyarázó szövegekkel kísért litográfia-sorozat alkotójaként emlékezünk. A Hentzi-emlékmű ünnepélyes avatására 1852. július 11-én, Ferenc József első hivatalos magyarországi körútjának egyik programjaként került sor. A szoboregyüttes, amely mélyen sértette a magyar közvéleményt, az 1867-es kiegyezés után is a helyén maradt. 1893-ban a szomszédos Dísz téren avatták fel a szabadságharcban elesett magyar honvédek emlékművét, Zala György alkotását. A szoborcsoport diadalmas, de sebesült magyar katonát ábrázol, akinek feje fölé szárnyas géniusz emel babérkoszorút. Két évvel később egy magyar hírlapíró, Szeless Adorján próbálta meg felrobbantani a Hentzi-emléket. A szardíniásdobozba töltött lőpor az öntöttvas szoborcsoportnak nem ártott, mindössze a téren álló házak ablakait törte be.

A Szent György tér a Honvédelmi Minisztériummal és a Hentzi-emlékművel. Klösz György felvétele, 1898 előtt. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

Végül 1898-ban határoztak a Hentzi-szobor eltávolításáról Erzsébet tervezett emlékműve miatt. A szoborbizottság 1898. november 2-án döntött a királyné szobrának Szent György téri elhelyezéséről. Ehhez november 10-én Ferenc József jóváhagyását is megkapták. Az uralkodó a Hentzi-szoborcsoport új helyéül a hűvösvölgyi hadapródiskolát jelölte ki. Az is a kívánsága volt, hogy az emlékművet egyesítsék az elesett császári katonák maradványaival. Ezzel a szoborcsoport síremlék funkciót is kapott. Erzsébet tervezett szimbolikus térfoglalásával a döntéshozók a királynét halála után is az uralkodó és a magyar nemzet közti megbékélést előmozdító szerepbe helyezték. Ez már életében is mítoszának egyik meghatározó eleme volt. „Áldott emlékű királyné alakja fog állni azon a helyen, hol a szomorú idők háborgó érzéseivel járt eddig a magyar ember. A Hentzi szobor többé nincs, a fájdalmak helyét az engesztelés angyala [ti. Erzsébet királyné] megváltotta” – kommentálta a döntést a Vasárnapi Ujság. Ma már megállapíthatatlan, hogy a helyszínválasztásban szerepet játszott-e az a gondolat, hogy a királyné emlékére való hivatkozással az uralkodó meggyőzhető lesz a Hentzi-szobor lebontásáról.

A Hentzi-emlékművet 1899 áprilisában szerelték szét. Alapozásának maradványait a Szent György téren 1994–1995-ben zajló ásatások során tárták fel. Az emlékmű ünnepélyes újraavatására 1899. augusztus 12-én került sor. Az időpontválasztás borzolta a magyar közvéleményt, hiszen másnap a világosi fegyverletétel ötvenedik évfordulója volt. Ugyancsak sérelmezték, hogy az uralkodót József főherceg, a Magyar Honvédség főparancsnoka képviselte. Kritikával illették azt is, hogy Budapest helyőrsége az osztrák császári himnusz hangjaira vonult el a szobor előtt. A Gotterhalte ugyan a Monarchia hivatalos himnusza is volt, nyilvános eljátszását a magyar közvélemény mindig súlyos sérelemként élte meg. 1907-ben, a szegedi Erzsébet-emlékmű avatásán például a városi vezetés nehezményezte, hogy a szobrot felavató József Ágost főherceg érkezésekor a katonazenekar a császári himnuszt akarja játszani. Végül a főherceget a vasútállomáson csak a díszszázad fogadta. Ezalatt a városi vezetés és az összegyűlt tömeg az állomás előtt várakozott, hogy ne kelljen a Gotterhalte elhangzásakor jelen lennie. A helyi sajtó éles hangon bírálta a hadsereg döntését, miközben meghatottan írt a Habsburg főhercegről, aki a szobor leleplezésekor tisztelettel, fedetlen fővel hallgatta végig a magyar himnuszt.

A budapesti Erzsébet-emlékműpályázat leadási határidejét kétszer (az első esetben a Magyar Képzőművészek Egyesülete szobrászati szakosztályának kérésére) meghosszabbították, a végső határidő 1902 januárja volt. A pályázatra 18 pályamű érkezett. Bár a pályázók között a korszak szinte összes jelentős magyar szobrásza és építésze felvonult, és úgy tűnik, valamennyien komoly ambícióval láttak neki a feladatnak, a zsűri – feltehetően a túlzott elvárások miatt – egyik tervet sem tartotta kivitelre alkalmasnak. Három pályaművet (Zala György, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos; Stróbl Alajos és Gerster Kálmán; Telcs Ede és Tőry Emil) tízezer koronás díjjal tüntettek ki, Fadrusz János, Korb Flóris és Giergl Kálmán közös tervét tízezer koronáért, további hetet egyenként négyezer koronáért megvásároltak. Sok pályázó a Szent György tér keleti platójára helyezte az emlékművet, és a várhely oldalát – így az Alagút bejáratát és a Sikló pályáját – is bevonta a kompozícióba. A rendelkezésre álló hatalmas összeg így a tényleges emlékmű építészeti keretének, illetve alépítményének létrehozására lett volna fordítható.

Stróbl Alajos és Gerster Kálmán pályaterve az Erzsébet királyné emlékműpályázat első fordulójára, 1902

A pályázat eredménytelensége miatt újabb fordulót írtak ki, 1903. májusi határidővel. A második pályázatra 25 terv érkezett. A zsűri az első bejáráskor ezek közül csak kilencet tartott „érdemileg tárgyalás alá veendőnek”. A többit (köztük az első pályázati fordulón terve megvételével kitüntetett Dunaiszky László újabb pályaművét) a további tárgyalásból kizárta, mert ezek az indoklás szerint „minden műbecset nélkülöznek”. A zsűri végül megállapította, hogy a második pályázati kiírásba bekerült szigorításnak, amely szerint első díjjal csak abszolút műbeccsel bíró és kivitelre alkalmas terv jutalmazható, egyik pályamű sem felel meg. Két kategóriában négy-négy munkát díjaztak és szűk körű harmadik fordulót terveztek.

Az első két forduló sikertelensége felvetette a helyszín alkalmasságának kérdését: 1904-ben, a harmadik pályázati forduló előkészítése során elvetették a Szent György téri elhelyezés tervét. 1909-ben a szoborbizottság a siklótól a volt Ferenc József kapuig terjedő területet jelölte ki az emlékmű helyeként, és területrendezési pályázatot hirdetett. Bálint és Jámbor pályázatát fogadták el, de a szakmai körök nyomására, amelyek helytelenítették a vároldal túlzott beépítését, újabb pályázatot írtak ki. Ezen 1910-ben ismét Bálint és Jámbor elképzelését díjazták. Ennek nyomán új helyszínül a Dísz tér és az Albrecht út (a mai Hunyadi János út) torkolatát jelölték ki. Újabb szoborpályázatot 1910-ben írtak ki, amelyet végül 1913-ban bíráltak el.

25 pályamű érkezett, kivitelre alkalmasat azonban ismét nem találtak közöttük. Stróbl nem vett részt a pályázaton, terveit önállóan mutatta be. Első díjjal Telcs és Györgyi Dénes, másodikkal Hikisch és Szentgyörgyi István, harmadikkal Maróti Géza tervét díjazták. A sikertelenség ismét felvetette a helyszín alkalmasságának kérdését. Stróbl sem a megadott helyszínre, hanem a városligeti köröndre, illetve a János-hegyre tervezte az emléket.

Újabb pályázatot hirdettek, lehetséges helyszínként a Városligetet is megjelölve. A módosított, 1916-os határidőre 39 pályamű érkezett be, amiből 26 a Városligetbe, 13 a Várba helyezte az emlékművet. A zsűri 22 tervet díjazott, majd az első díjakkal kitüntetett művészeket (Telcset, Zalát, Rónát, Lajtát, Szentgyörgyit és Pongrácz [Popper] Szigfridet) zártkörű pályázatra hívta fel. Ennek nyertese az 1920-as elbíráláskor Zala és Hikisch terve lett, amelyet immár kivitelre is alkalmasnak találtak.

Az Erzsébet-emlékmű a II. világháború után. Forrás: Fortepan / Karabélyos Péter

Az emlékmű részeinek kivitelezése megindult, de az elhelyezés kérdése újból napirendre került. Számos elképzelés felmerült, mire végül a királyné aranyozott bronz ülőszobrát, elkészülte után nyolc évvel, 1932-ben kis tempiettóban felállították. Az emlékmű a pesti régi piarista rendház utolsóként lebontott szárnyának helyén kialakított parkba került, amely az Eskü teret, Ferenc József 1867-es koronázási esküjének helyszínét bővítette ki. „Hosszú kísérletezés után került ide a szobor, a gondolat születésétől megalkotásáig és végleges elhelyezéséig” – írta Liber Endre 1934-ben. Ami a „végleges elhelyezést” illeti, az utókor alaposan rácáfolt az alpolgármesterre: a királynét a tempiettóban az 1950-es évek elején egy „egyszerű dolgozó” figurája, a Halászlány váltotta fel. Ez azonban nem szocreál munkásábrázolás volt, hanem Zala egykori nagy riválisa, Stróbl Alajos alkotása. A szobor eredetileg a Gschwindt-ház (Andrássy út 28., építész: Schmahl Henrik) udvari kútjának díszítésére készült 1885-ben. Az eredetileg neoreneszánsz környezetben felállított szobor stílusában harmonizált a klasszicizáló körcsarnokkal, új környezetével pedig jól illett az 1950-es évek munkásosztályt heroizáló körtéri művészetébe. Jelenleg a Budapesti Történeti Múzeum őrzi. Az évtized végén, az új Erzsébet-híd építkezésének előkészítésekor a Halászlányt is eltávolították, ezúttal a tempiettóval együtt. Zala Erzsébet-szobra szerencsésen elkerülte a beolvasztást – 1985-ben a Budapest Galéria sülysápi raktárából kerül vissza a köztérre: ezúttal a körtemplom nélkül, a királynéról elnevezett híd budai lehajtója által körbefogott kis parkba.

Az Erzsébet-emlékmű épülete Stróbl Halászlány-szobrával. Szenczi Mária felvétele. Forrás: Fortepan / Aradi Péter

A Hentzi-emlékművet még 1918-ban, az őszirózsás forradalom utolsó napjaiban csonkították meg. Ezután már nem került szóba a szoborcsoport helyreállítása. A Tanácsköztársaság idején a maradványokat elbontották, a Róna József szakértői véleménye alapján értékesnek ítélt mellékalakokat a városvezetés a Fővárosi Múzeumban szerette volna látni. Végül, hosszas tulajdonjogi huzavona után a figurákat elárverezték. Kettőt közülük ma a Hadtörténeti Múzeum őriz, további kettő a 2000-es évek elején magántulajdonból került a Budapesti Történeti Múzeumba. A múzeum raktárában pedig az emlékmű központi szoborcsoportjának részletét: a haldokló harcos sisakos fejét találták meg.

A Szent György tér épületei Budapest 1944-1945-ös ostroma során súlyosan megsérültek. A romos királyi istállót, a József főhercegi palotát és a Honvédelmi Minisztériumot lebontották. A Sándor-palotát eredeti formájában állították helyre, a királyi palota térre néző főbejáratát megszüntették. A tér közepén a feltárt gótikus Szent Zsigmond-kápolna alapfalait mutatták be, a minisztérium épülete helyén 2013-ban Bethlen István miniszterelnök szobrát állították fel. A tér érdemi rendezése még a jövő feladata.

BOROVI DÁNIEL