Budapest, Kochmeister-villa

Kochmeister Frigyes (1816–1907) soproni születésű, evangélikus nagykereskedő volt. 1842-ben nyílt drogista- és terményüzlete Pesten, utóbb alapító tagja lett a Pesti Lloyd Társulatnak, a Budapesti Áru- és Értéktőzsdének és a Magyar Hitelbanknak is. Ferenc József 1876-ban a kereskedelemben szerzett érdemeiért osztrák bárói rangra emelte. A nagykereskedő 1852-ben Zugligeten svájci stílusú villát építtetett (jelenleg Budakeszi út 71.). Az épület terveit a Feszl Frigyesből, Gerster Károlyból és Kauser Lipótból álló építésztársulás készítette. Alaprajzi elrendezése a szimmetrikus klasszicista villákra emlékeztet. Svájci jellegét a főhomlokzati portikusz felületein megjelenő famunkák – a tornác áttört díszítése, illetve az ajtó- és ablaktokokon is elhelyezett facsipkék – adták, amelyeket 23–24 mm vastagságú deszkából lombfűrésszel vágtak ki. Díszítményeik Feszl 1850-es években készült terveire voltak jellemzők.

A villa az uralkodóné és gyermekei ideiglenes szállásaként vált ismertté az 1866 nyári magyarországi tartózkodásuk idején. A porosz–osztrák háborút eldöntő 1866. július 5-i königgrätzi, a Benedek Lajos (1804–1881) táborszernagy által vezetett osztrák seregek megsemmisítő vereséget szenvedtek a porosz, illetve velük szövetséges észak-német államok haderejétől. A csatavesztést követően a Pozsony és Bécs irányába vonuló porosz haderő hatására pánik tört ki Bécsben, és a tömeg az uralkodó lemondását követelte. Erzsébet pest-budai elutazására – ellentétben a későbbi hagyományban megőrződött feltételezéssel – nem személyes döntése nyomán került sor. Az udvar politikájának letéteményeseként, mintegy reprezentatív követként, a minisztertanács rendelkezése nyomán küldték Magyarországra. Erzsébet, hogy előkészíthesse esetleges magyarországi menekülésüket, szűkre szabott kísérettel, gyermekei nélkül július 9-én vonaton érkezett Pest-Budára, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy a harcokban megsérült katonákat meglátogassa. Ekkor kezdték meg a Nemzeti Bank készleteinek Komáromra és Budára menekítését, valamint a kincstár és a Nemzeti Könyvtár legértékesebb darabjait is becsomagolták. Erzsébet négynapos látogatása során a magyar politikai elit kiegyezéspárti tagjaival (közöttük Andrássy Gyulával) folytatott egyeztetéseket, illetve számos, a közhangulat javítást szolgáló szereplésre is időt szakított. Végül július 12-én utazott vissza Bécsbe. Későbbi terveiről a sajtóban is tájékoztatták a lakosságot. „Felséges Asszonyunk tegnap az esti vonattal elhagyta a fővárost, azon szándékkal, hogy néhány nap mulva Felséges gyermekeivel együtt visszatérend” – közölte a Sürgöny 1866. július 12-i számában.

A rekonstruált Kochmeister-villa. Forrás: www.oreghazak.hu

Július 13-án – Ferenc József támogatásával – a korábbi terveknek megfelelően gyermekeivel, Gizellával és Rudolffal újra útra kelt Pest-Budára. Annak ellenére történt ez, hogy Zsófia főhercegasszony kifejezetten ellenezte a – politikai szempontból is jelentős, szimbolikus gesztusnak minősülő – döntést. Ürügyként a budai palota nem megfelelő állapotát hozta fel, amelyet alkalmatlannak tartott a gyermekek elszállásolására. Emellett további, – racionális okokat felvonultató, utóbb jogosnak bizonyuló érvelésével – egészséget veszélyeztető körülményekre hívta fel a császári pár figyelmét. Erre július 11-i naplóbejegyzésében is utal: „Pest-Buda nyomott levegője és rossz vize” különösen ártalmas lehet a gyermekekre. Továbbra is úgy vélte, hogy Gizella és Rudolf számára is megfelelőbb lenne az ischli tartózkodás meghosszabbítása, aminek egyik oka, hogy ő maga is itt töltötte ezt a válságos időszakot. Az elutasítás hátterében vélhetően az állt, hogy a magyarországi menedék elfogadását megaláztatásnak érezte. Részben ennek is köszönhető, hogy a császári gyermekeket nem a budai palotában, hanem a Kochmeister-villában szállásolták el. A nyaraló környezetét kellemes klímájúnak tartották, a rossz vízminőség problémáját schönbrunni forrásvíz ideszállításával oldották meg.

A rekonstruált Kochmeister-villa. Forrás: www.oreghazak.hu

Corti Erzsébet-életrajzában – feltehetően a korabeli az újságok tudósításainak ismeretében – az uralkodóné személyes döntéseként láttatja a villa kibérlését. „Mult szombaton a Császárné Ő Felsége a főudvarmesterével kikocsizott a budai hegyek közé, s a »Szép juhászné«-hez vezető uton, a Kochmeister-féle villát látogatá meg. Kochmeister úr nem volt honn, csak neje, ki a Felségnek megmutatá a villa összes helységeit, melyek megnyervén a császárné tetszését, elfogadá a Kochmeister-család ajánlkozását, s e szerint ezen villában fognak tartózkodni a császári gyermekek. A villa igen kellemes hűs völgyben fekszik, a Ferencz-halom szomszédságában. A háttérben egy sziklacsúcs van, melyről a legfestőibb kilátás nyilik a dombok és völgyek hosszu csoportozatára és Buda-Pestre. Azon esetben is, ha Bécs alatt közelebb vivandó csata kedvezőn dől el, a császári család őszig szándékozik Buda-Pesten időzni” – tudósított a bérbeadás körülményeiről a Családi Kör 1866. július 22-én. Más források a palota rossz állapotával hozták összefüggésbe a villa kibérlését: „A poroszok Pozsony előtt állottak, az udvar Budára menekült. A királyi várlak azonban még nem volt a mai kényelemmel berendezve és ez okból az udvarmesteri hivatal Kochmeister villáját bérelte ki a királyné lakóhelyéül.” A Vasárnapi Ujság augusztus 12-i beszámolójában a szép kilátással, illetve a kedvező fekvéssel, valamint az orvosok javaslatával indokolja a helyszínválasztást: „… a körülte díszlő fák közt alig lehet az útról észrevenni. Fekszik a felső Ferenczhalmon, 443. szám alatt a budakeszi út mellett, mintegy középpontján a szép Juhászné és a ferenczhalmi templom közötti térnek. Telke hegyes völgyes, és ámbár a kertészet is megtette rajta a magáét, inkább a természet kezéből egyenes úton vette szépségeit, melyek közt első helyen áll a g gyönyörű kilátás a szép Juhaszné, a kúpszerű Jánoshegy, a Buda vára fölött emelkedő magaslatok, Buda vára és Pest felé, melynek különösen szép panorámája kínálkozik e helyről a szemlélőnek. Épen e kilátás szerezte meg neki a legmagasb látogatás szerencséjét, midőn Császárné ő Felsége, orvosi tanácsra e vidéket választotta gyermekeinek lakóhelyül.” A Vasárnapi Ujság tudósítója – feltehetően helyszínen szerzett értesülései alapján – cikkében arról is tájékoztatta az olvasókat, hogy hogyan rendezkedtek be az előkelő bérlők a nyári lakhelyen: „Az egyetlen emelet északkeleti részét magának tartotta fel Császárné ő Felsége. A nyárilak másik oldalán a koronaörökös lakik, Latour ezredes udvarmesterrel és a komornákkal; földszint pedig ez utóbbi osztály alatt Gizella főherczegnő, társalkodónőjével és a komornával. Az épület többi részét a szolgálati személyzet részére osztották be, míg konyhát a közelfekvő majorházban rendeztek. A nyárilakon és környezetén semmitsem változtattak a legmagasb odaköltözés alkalmából, csupán az utakat és bejáratot látták el lámpásokkal, s a kapu elibe rendeltek egy polgári tisztviselőt, inkább a maga mulatságára, mint díszőrségül.”

A rekonstruált Kochmeister-villa. Forrás: www.oreghazak.hu

Az uralkodópár kapcsolata a súlyos bel- és külpolitikai válságok idején stabilizálódott, majd elmélyült: Erzsébet – Bécs és Buda között ingázva – az uralkodó támasza lett. Ferenc József a többfrontos háború fenyegetettségének elmúltával ismét elzárkózni látszott a kiegyezés magyarok által támasztott feltételeinek elfogadásától, és újból Richard Belcredi (1823–1902) belügyminiszter álláspontja felé közeledett. A magyarországi látogatás elhúzódását a birodalom nyugati felében egyébként is fenntartással fogadták – főként a fegyverszüneti tárgyalások lezárulásával, a nikolsburgi előzetes békeszerződés aláírását (július 26.) követően. Elsősorban osztrák részről okozott felháborodást Erzsébet azon döntése, hogy a közvetlen veszély elhárulása után is még közel másfél hónapig Pest-Budán tartózkodott. Erre Ferenc József augusztus 9-én kelt sorai is utalnak: „… hálásan köszönöm 5-ről kelt leveled, melynek egész tartalma abban lyukad ki, hogy egy csomó érvvel bebizonyítsd, hogy a gyermekkel együtt Budán akarsz maradni és ott is maradsz. Olaszországban újra megindult a háború, s én a porosz béketárgyalások miatt sem mozdulhatok innen…”

Erzsébet és gyermekei budai hétköznapjairól az újságok rendszeresen kisebb tudósításokat közöltek: „Császárné Ő Felsége Bécsből való visszatérte óta csak most kezd nyilvános helyen megjelenni és az estéket szabadban élvezni. Ő Felsége mult szombaton esti 6 órakor a város erdejében [azaz a Városligetben] lovaglósétát tőn és 9 óra felé tért vissza a várpalotába. Vasárnap Ő Felsége a várkápolnában a sz. misén jelen volt, később a Kochmeister villába kocsizott és 3 órakor tárt vissza a várpalotába ebédre, melyre néhány vendég is hivatalos volt. Ebéd után Ő Felsége ismét kikocsizott fenséges gyermekeihez s csak alkonyatkor tért vissza.” – tájékoztatott a Sürgöny 1866. augusztus 9-i száma. Látogatásai során – a sajtóban megjelentek alapján – rendszerint túrákat, kisebb-nagyobb sétákat tehettek gyermekeivel a villa környékén. Bejárták a Szépjuhászné környékét, a Disznófő-forrást, valamint Lipótmezőt is. A szabadidős tevékenységek mellett Gizella és Rudolf oktatása a magyarországi tartózkodás idején sem szünetelt. Augusztus 21-én a trónörökös nyolcadik születésnapját is a villában ünnepelték. A Fővárosi Lapok augusztus 22-én így számolt be róla: „A koronaherceget tizenkét fehérbe öltözött leányka és fiú üdvözölte, kiket Sujánszky Alajos prépost vezetett. Maga a főt. [főtisztelendő] Sujánszky úr is mondott üdvözlő szavakat. A testvér városok hatóságainak küldöttségei szintén megjelentek. Később egy cigány zenekar játszott, többnyire magyar darabokat. Az üdvözlő leánykák és fiúk számára lakoma volt rendezve, melyben a császári gyermekek is részt vettek.” Az uralkodóné és gyermekei Budáról való elutazására csak a háborút lezáró prágai békeszerződés augusztus 23-i elfogadását követően, a kolerajárvány továbbterjedése miatt szeptember 2-án került sor. A következő évi koronázáshoz kötődő látogatás során az előzetes tervek ellenére – feltehetően elfoglaltságai miatt – nem volt lehetősége újra felkeresni a villát, amelyről mindannyian kellemes emlékeket őriztek. Erre Rudolfnak 1867. május 13-án Budán írt sorai is utalnak: „A bevonulásnál bandérium volt. Kochmeister-villában még nem voltunk. Eddig nem is lett volna időnk…” Erzsébet – köszönete és megelégedése jeléül – május második hetében uralkodónéi audiencián fogadta Kochmeister Frigyes feleségét.

 

Utóélet

 

A villát egészen 1908-ban bekövetkezett haláláig eredeti tulajdonosa és építtetője, Kochmeister Frigyes birtokolta. Ezt követőn az 1952-es államosításáig további hat tulajdonos váltotta egymást. Az állami használatba vételt követően gyermeküdülőként hasznosították, majd az 1970-es években úttörőtábornak adott otthont. Az 1980-as években az épületben szanatóriumot kívántak létesíteni, de e terv végül meghiúsult. Az elhagyatott s egyre leromlottabb állagú – süllyedő – nyári lakba hajléktalanok költöztek. A rendszerváltást követően, az 1990-es évek közepén lezajlott tulajdonosváltások után a telek alsó, Hárshegyi út felőli végén lakópark épült, végül a villát 2000-ben menthetetlennek ítélt állapota miatt szinte teljesen lebontották, majd 2001-ben modern anyagokból és szerkezetekkel, eredeti formájában építették újra.

 

Vér Eszter Virág