Bártfa-fürdő

Bártfa-fürdő [Bardejovské Kúpele]. A település az egykori Sáros vármegyében, jelenleg pedig Szlovákia területén, az Eperjesi kerület Bártfai járásában, Bártfától 5 km-re található.

Erzsébet 1895. július 1–22. között háromhetes ivókúrát tartott – ízületi fájdalmai, valamint egyéb szomatikus betegségeit kísérő tünetek enyhítésére – Bártfa-fürdőn. Ezzel az érdeklődés középpontjába került a korábban inkább csak helyi, regionális vonzáskörzettel bíró fürdőhely. Ez is közrejátszott abban, hogy a település lakói – hálájuk jeléül – a későbbiekben több Erzsébet-emlékhelyet létesítettek. 1896 tavaszán márványtáblát helyeztek el a Deák Szálló falán,* amelyben a császárné az előző évben pihent. Németh László (Bártfa polgármester-helyettese, ügyvéd, főtanácsos) az átadáskor tartott beszédében pozitívan tekintett a jövőbe, bízva abban, hogy Erzsébet személye további látogatókat vonz a feltörekvő fürdőhelyre: „Hatalmaserejű gyógyforrásaink ezután még nagyobb körben lesznek elismerve, méltányolva és a távolabbi vidékekről is számosabb látogatók által felkeresve.” Az uralkodóné látogatásának emlékét a helyi adomák is megőrizték.

A bártfai Erzsébet-emlékoszlop a századfordulón

Ezt követően az Erzsébet által a kúrája során használt Lobogó-forrást – a császárné engedélyével – Erzsébet-forrásra keresztelték át, 1898 augusztusában pedig az újonnan épített fürdőházat és a Gyógyszállót is róla nevezték el. 1899 júliusában, a királyné halálát követően avatták fel az Orvos-forrásnál felállított emlékoszlopát,** amelybe az ivókúrája során használt poharát is beágyazták.

A bártfai Erzsébet Szálló a századfordulón. Forrás: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

Csupán néhány évet kellett várni az újabb emlékhely átadására: Donáth Gyula (1850–1909) Erzsébet-szobrát 1903. augusztus 16-án, a település központi helyén, a Deák Szálloda előtti parkban avatták fel. (E területre korábban szintén az Erzsébet iránti tisztelet jeleként fenyőfákat telepítettek.) Az Erzsébet-szobor felállításáról Bárdossy Jenőnek, Sáros vármegye főispánjának indítványára döntöttek a településen 1901. augusztus 11-én. A szobor költségeit egyrészt (fele részben) Bárdossy és felesége felajánlásából, illetve adományokból (gyűjtőíveken) finanszírozták. Sáros vármegye törvényhatósága 2000 Koronával támogatta a tervet. A művész kiválasztásáról a szoborbizottság 1902-ben határozott. A döntés értelmében az emlék elkészítésére Donáth Gyula kapott megbízást. A bronzból készült alkotás Erzsébetet ülve, magyar koronázási díszruhájában, fiatalon jelenítette meg, a fején koronával, kezében pedig legyezővel. A márvány talapzaton az „Erzsébet” felirat volt olvasható. Donáth tulajdonképp az 1902-es budapesti Erzsébet-emlékműpályázatra benyújtott tervének főalakját készítette el a település számára.

1903 májusában küldöttség kereste fel Ferenc Józsefet, felkérve a szoboravatási ünnepélyen való személyes részvételre – erre végül nem került sor. Az emlék talapzata 1903. július 25-én került a helyére, a szobor pedig a következő hónapban. Az augusztus 16-i avatási ünnepség hangulatát a Vasárnapi Ujság is megidézte: „Az ünnep a nép szeretetének is kifejezője volt. Az úri ruhák mellett ott rajzott a föld népe, a férfiak a maguk szőtte kenderszín ruhában, vörös–kék sujtásos mellényben, az asszonyok, lányok virágos, kék, fehér viganóban.”

Donáth Gyula: A bártfai Erzsébet királyné-emlékmű. Képeslap, 1903 után. Magántulajdon

Erzsébet bártfai szobrát – eltávolítását követően – 1968 tavaszán ismételten felállították,*** összefüggésben Erzsébet kultuszának újbóli felvirágzásával, illetve a központi hatalom személye irányában megnyilvánuló averziójának enyhülése jeleként.

 

*Felirata: „Ezen házban lakott ő császári és királyi felsége Erzsébet királyné 1895. junius. 1–julius. 22.”

**Felirata: „Ezen pohárból itta Bártfai gyógyforrások vizét az Istenben boldogult, felejthetetlen emlékű Erzsébet Ő csász. és királyi fensége, Magyarország királynéja 1895 július 1-től 22-ig. Őrizzük kegyelettel.”

A pohár alatti márványtáblán: „Unda salis, ferro fraterno foedere iucia, qui bibis ut valeas, hoc tibi fonte salit, hora fugax signet, perituri tempora morbi, quum crestet mordo deficiente, salus.”

*** Felirata: „Na pamiatku pobytu cisárovnej Alzbety královnej Uhorska” [„Erzsébet császárné és magyar királyné tartózkodásának emlékére”]

„Zur Erinnerung des Aufenthalts der Kaiserin Elisabeth, Königin von Ungarn”

 

Vér Eszter Virág