Az ember, aki ott se volt: Deák Ferenc és Andrássy Gyula alakja a koronázás ábrázolásain

Deák Ferenc és Andrássy Gyula a kiegyezés létrehozásának emblematikus politikusai. A miniszterelnök a koronázás szertartásának is tevékeny résztvevője volt: a nádort pótolva Simor János hercegprímással közösen helyezte Ferenc József fejére a magyar koronát. Deák viszont még vendégként sem vett részt a szertartáson. A koronázást megjelenítő későbbi festményeken, domborműveken ennek ellenére többször találkozunk alakjával; míg a 20. század közepe Andrássy alakját tüntette el a szertartás ábrázolásairól.

Andrássy Gyula 1906-ban, a Parlament déli homlokzata előtt felállított emlékműve már a miniszterelnök megjelenítésének módjával is a kiegyezésre és a koronázásra utalt. Zala György – a pályázati kiírásnak megfelelően – Andrássyt díszmagyarban, lóháton, mintegy a koronázási menetben haladva ábrázolta. A talapzat két domborművének egyikén a szobrász Ferenc József koronázásának jelenetét mutatta be. Ezen Simor és Andrássy országbírók és koronaőrök jelenlétében helyezi az uralkodó fejére a magyar királyi koronát. Az ábrázolás hangsúlyos szereplője Erzsébet királyné és Deák Ferenc is. Erzsébet jelenléte nem meglepő: kivételes módon a királlyal egy napon koronázták, emellett a kor közgondolkodásában és – már életében formálódó – mítoszában meghatározó szerepet tulajdonítottak neki a kiegyezés létrehozásában. „S végre is megelégelé a népek Istene a magyar nemzet kínszenvedését” – írta például a koronázás huszonötödik évfordulójára kiadott emlékkönyvek egyike az abszolutizmus éveiről. „Elküldé védangyalát. […] ő, a felséges asszony lőn nemzetünk védangyalává.” Alakjának ilyen hangsúlyos szerepeltetése azonban ebben az esetben az emlékbizottság közbeavatkozásának köszönhető. Az 1905. március 21-i ülésen elégedetten szemlélik a dombormű agyagmintáját, „csupán Erzsébet királyné alakjára nézve jegyzik meg többen, hogy bár a távolság jelzésére, a melyben ezen alak a többi alaktól fel van tüntetve, teljesen indokolt, hogy kisebb méretben legyen kidolgozva, mégis a mintán túlságosan kis méretben szerepel, mintegy magára hagyatottnak látszik s úgyszólván egészen eltünik és mellékes alakká törpül. A bizottság ennek alapján abban állapodik meg, hogy a királyné alakja némileg megnagyobbítandó.” Az Erzsébet-portré megformálásában erősen emlékeztet Zala 1897-es mellszobrára. A művész a Magyar Államvasutak megbízásából a Keleti pályaudvar királyi váróterme számára mintázta meg a királyi pár mellszobrát. Ferenc József saját büsztjéhez két alkalommal személyesen ült modellt. Erzsébetet a szobrász „díszmagyarban, viruló egészségben és ifjuságban, az 1867-iki arczkép alapján” ábrázolta. Ez a típus – és sok esetben konkrétan Zala büsztjének másodpéldányai – a királyné halála után a magyarországi Erzsébet-emlékművek legjellemzőbb, a kisebb vidéki emlékművek esetében szinte kizárólagos megoldásává vált.

Deák megjelenítése első pillantásra meglepőnek tűnik, hiszen nem jelent meg a ceremónián. A későbbi értékelésekben Deák ábrázolását a századforduló koronázás-jelenetein többször történelemhamisításként értelmezték. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ezek a festmények, domborművek a narratív formában nehezen ábrázolható kiegyezés allegóriái is voltak, hiszen a szertartás az alkotmányosság visszaállításának záróaktusát is jelentette. Deák a koronázást megjelenítő egykorú grafikákon még nem tűnik fel, de már életében ábrázoltákaz eseményt megjelenítő egyik korai, monumentális festményen: Eduard von Engerth 1872-es, a budai királyi palota számára, udvari megrendelésre készített tablóján.

Eduard von Engerth festménye a budai királyi palotában. Klösz György felvétele Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

A nagyméretű olajkép a szertartásnak azt a pillanatát örökítette meg, amikor a Mátyás-templomban – már a koronázás ceremóniája után – a királyi pár a trón előtt állt, Andrássy pedig kucsmáját a magasba dobva elkiáltotta magát: „Éljen a király!”. A festmény műfaját tekintve Zeremonienbild (ceremóniakép), azaz olyan narratív ábrázolás, amely valamilyen ünnepélyes aktust, szertartást örökít meg. Ez – a korszakban népszerű – képtípus az eseménykép és a csoportportré jellegzetességeit vegyítette. A korszak magyar művészetében ilyen például Barabás Miklós festménye, A Lánchíd alapkőletétele (1864), vagy Benczúr Gyula monumentális vászna, a Millenniumi hódolat (1908). Engerth festménye a palota századfordulós átépítésekor és bővítésekor került le a falról. Sokáig azt feltételezték, hogy megsemmisült. Végül 1992-ben a Szépművészeti Múzeum raktárában, összegöngyölve találtak rá. Restaurálása után a gödöllői kastélyban helyezték el, ahol jelenleg is látható.

Deák alakja megjelent a millenniumi emlékművön is, ahol a Ferenc József figurája alatti dombormű – szintén Zala György alkotása – a koronázást jelenítette meg, tulajdonképpen az Andrássy-emlékművön ábrázolt jelenet tartalmi-formai sűrítményeként.

A koronázás domborműve az Andrássy-emlékművön. Schoch Frigyes felvétele, 1906 körül
Forrás: Fortepan

A domborművet az 1950-es évek közepén távolították el, amikor Ferenc József szobrát Kossuth Lajos figurájára cserélték. A koronázás ábrázolását Kossuth ceglédi toborzóbeszédének jelenete váltotta fel. Ekkora már Andrássy Kossuth téri emlékművét is lebontották, bronzanyagát valószínűleg az 1950-es évek elejének nagy vállalkozásaihoz, például Sztálin szobrához használhatták fel. A millenniumi emlékmű koronázás-domborműve megmenekült. Jelenleg a Budapest Galéria őrzi, újbóli felállításáról egyelőre nem született döntés.

Deák szerepeltetése azonban nem volt általánosan elterjedt a koronázás ábrázolásain. Nem jelenik meg sem Székely Bertalan falfestményén a kecskeméti városháza dísztermében (1897), sem Vajda Zsigmond tempera falképén a Parlament képviselőházi üléstermében (1902), sem pedig Sidló Ferenc domborművén (1913) a marosvásárhelyi Kultúrpalota előcsarnokában.

Az 1959-ben kiadott Történelmi fejtörő! nevű társasjáték egyik kártyája Ferenc József magyar királlyá koronázását ábrázolja.

A Történelmi fejtörő! játékkártyája, 1959

Az uralkodó osztrák egyenruhát visel, holott magyarországi közszereplésein – így természetesen a koronázáskor is – a közös hadsereg lovassági csapatnemének magyar hagyományokat őrző, ún. magyar egyenruhájában jelent meg. Andrássy az ábrázoláson egyáltalán nem szerepel, Simor egyedül helyezi Ferenc József fejére a magyar koronát. A hátoldal kvízkérdései Kossuthnak a kiegyezéssel kapcsolatos negatív véleményére és a dualizmus kedvezőtlen következményeire kérdeznek rá. A játékkártya egy olyan történelmi pillanatot rögzít, amelyben a miniszterelnöknek, illetve az általa képviselt államalakulatnak és korszaknak a kollektív emlékezetből való kitörlésére tettek kísérletet. Az azóta eltelt fél évszázad nemcsak a dualizmus korának, hanem Andrássynak, sőt, Andrássy emlékművének a rehabilitációját is magával hozta. A miniszterelnök rekonstruált lovas alakja 2015-ben tért vissza a Kossuth térre; 2016-ban pedig a domborművek elhelyezésével és a hivatalos leleplezéssel jutott ismét nyugvópontra az emlékmű viszontagságos története.

                                                                                                                                                                                           Borovi Dániel