Az 1867-es koronázás Jókai Mór késői publicisztikájában

Jókai Mór azon ellenzéki politikusok közé tartozott, akik nem jelentek meg Ferenc József és Erzsébet koronázásán. Ezzel kívánt ugyanis hangot adni a kiegyezés államjogi kompromisszumával kapcsolatos ellenérzéseinek. Az író néma demonstrációjáról unokahúga, Váli Mari is megemlékezett memoárjában:

„Móric bátyám is kint töltötte a [Sváb – V. E. V.]hegyen a koronázási ünnepély egész napját […]. Csak estefelé kocsizott be Jolánkával [unokahúgával – V. E. V.] Pestre, hogy lakásuknak a Múzeum körútra néző ablakait kivilágíthassák, nem akarva botránkozást szerezni sötéten maradó ablakaival a béke ünnepélyes megpecsételésének e nevezetes napján…”

Jókai június 12-én – a korabeli sajtónyilvánosságot korlátozó keretekhez mérten – éles hangú tárcában emlékezett meg a koronázásról a Hon hasábjain. A Koronázás után címmel megjelent írása jól illusztrálja az uralkodó családhoz való – ekkor még negatív – viszonyulását, amit felerősít az is, hogy Erzsébet alakját még utalás szintjén sem említi:

„Nem is azon a körülményen kulminál örömünk a koronázás végbementén, hogy már most a király megesküdött rá, hogy Magyarország területi épségét, és alkotmányát meg fogja védelmezni: ezt eskü nélkül is olyan természetes dolognak találjuk, mint a milyen természetes dolog, hogy a fő saját testének épségét és constitucióját megvédelmezze; – minden eskünél szorosabb kötelem a  politika[i] szükségesség, s ha e politikai szükségesség hiányoznék, vagy ellenkezőre látszanék fordulni, tudjuk a közelmult példájából, hogy magán az esküvésen is lehet segiteni olyan országban, hol az uralkodó család tanácsában hozott határozatok fölötte állnak az országgyülési tribünnek, s a koronázási halomnak. Azonban hisszük, hogy őfelségének fiatalsága és erélye hasonló históriai ismétléstől megovandja a jelen nemzedék történetét.”

Jókai Mór a dolgozószobájában, Erdélyi Mór felvétele, 1892 előtt Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest

1868 decemberétől Jókai országgyűlési képviselőként bejáratossá vált az udvari fogadásokra. A nézeteiben az 1870-es évek közepére mind inkább lojálissá váló író ebben az időszakban már előszeretettel írt az egyes rendezvényeken szerzett benyomásairól. A koronázást kísérő ünnepi eseménysor A lélekidomár című regényében (1888–1889) is feltűnik. A műben a „koronázási táncestély” leírását olvashatjuk, amelyben természetesen Erzsébet alakja is megjelenik. Jókai a cselekmény mozzanataihoz a későbbi udvari élményeiből meríthetett ihletet. Ne feledkezzünk meg ezzel kapcsolatban arról sem, hogy Matild főhercegnő halála miatt az 1867. június 10-ére tervezett udvari bált törölték a programok sorából!

A koronázás témájára Jókai a későbbiekben számos publikációjában visszatér Ferenc József „koszorús” írójaként. Koronázás-narratívájának alaphangja a korábban képviselt elveivel teljesen ellentétes fordulatot vett 1892-ben, amikor a koronázás 25. éves jubileumán cikksorozattal tisztelgett a Habsburg-család tagjai előtt. Az ünnepségek ábrázolásaiban Erzsébet más-más hangsúllyal jelenik meg. A Nemzet 1892. június 8-i tárcájában csupán a írása végén kap helyet az uralkodó mellett. Ezzel kapcsolatban fontos, hogy a jubileumi ünnepségsorozaton Erzsébet egyre súlyosbodó szomatikus betegségei következtében nem jelent meg:

„Adjon a mindenható hosszú életet, boldog időket dicső királyunknak, szeretett királynénknak, hogy láthassák népeik boldogságában saját alkotásuk nagyszerű művét s abban a magasban, hová őket a népek áldása emelte, oly közel az éghez, ne érezzék a földi fájdalmakat!”

Egy évvel később, 1893-ban szintén az imént említett szellemiség hatja át Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben Budapest-kötetének Jókai által jegyzett részeit. A Budapesti Élet című fejezetben az író a nagy nyilvános ünnepségekre helyezte a hangsúlyt – ezek között a koronázás kapta a legfontosabb szerepet:

„Más országokban a koronázás ünnepén a király esküszik hűséget a nemzetnek, a király tesz fogadást, hogy az ország törvényeit meg fogja tartani s másokkal is megtartatni, Szent István birodalmát pedig a világ bármely részéről jövő ellenség ellen meg fogja oltalmazni.”

                    Jókai Mór, Strelisky Lipót felvétele, 1894 előtt Forrás: Fortepan / Stomfai Krisztina

A Budapest-kötet alfejezetben már Erzsébet bevonulása (a korszakban használt toposzok alapján) került megörökítésre:

„Utána jött a királyné ugyanabban a koronás üveghintóban, melyben felséges elődje járult a koronázás elé. A hintót nyolcz fehér ló vonta lassu lépésben. A királynén fehér selyemruha volt, csipkékkel díszítve s a fején brilliantoktól ragyogó korona.”

Jókai ötvenéves írói jubileuma alkalmából, 1894-től látott napvilágot a Nemzeti kiadás 100 kötetből álló sorozata. Ebben nem publikálták tíz évvel korábban megjelent munkáját, ami a mi szempontunkból azért érdekes, mert a koronázással kapcsolatos tárgyi tévedést tartalmazott. A Budapesti Hírlap így összegezte a hibákkal kapcsolatos fenntartásait 1884. szeptember 21-én:

„Ferenc József király koronázása napját, melyen a szerző bizonnyal maga is jelen volt, 1868 ápril havára teszi. De ezek apróságok […]. Amiért a munkát ez előkelő helyen bíráljuk, hol a politikai és közérdekek tárgyaltatnak, az: a könyvnek könnyelműséggel alig menthető, magyar iskolákban, ifjúságunk lelki élete körében türhetetlen szervilis szelleme […]. Azt felfogjuk, ha egy nemzeti poéta, átélvén nehéz időket, s élete őszén királyi udvarral jutva gyengéd érintkezésbe, – itt találja fel ideálját, ettől várja a legtöbb áldást hazájára […]. De az iskola, hol az igazság szelleme kell, hogy lakjék, nem alkalmas terrenum az ily túlbuzgalomra…”

Erről a skandalumról a kötet kiadója, Révai József is megemlékezett memoárjában:

„Egyszerre csak nagy riadalom támad. Valamelyik szemfüles »tanügyi bácsi« felfedezte benne, hogy a koronázás dátuma téves. Minden gyermek tudta Magyarországon, hogy a koronázás 1867. június 8-án történt, Jókai pedig ettől egészen eltérő dátumot adott. Nosza, fogta magát az illető, végigböngészte a könyvet és talált még egy-két jelentéktelen dátumhibát, vagy sajtóhibát. Erre aztán megírt egy igen nagy, hosszú cikket, amely az egész magyar tanítóságot óvja ettől a borzasztó munkától, amely annyira hemzseg a hibáktól. A hibák ugyan nem voltak jelentékenyek, igazán csak inkább sajtóhibáknak voltak minősíthetők. Jókait mégis nagyon bántotta a dolog.”

A Magyarország története a népiskolák számára második javított (1888-as) kiadásában már a helyes dátum szerepelt.

Vér Eszter Virág