A gödöllői Erzsébet-park

A gödöllői Erzsébet-park az Erzsébet-emlékfák ültetését és Erzsébet-ligetek létesítését célul kitűző mozgalom egyik legimpozánsabb eredménye volt. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1898 novemberében, két hónappal a királyné halála után körlevelet intézett az ország lakosságához. Ebben arra buzdított mindenkit, hogy Erzsébet emlékét emlékfák, ligetek, erdők létesítésével örökítsék meg. A minisztériumhoz tartozó intézményeket pedig rendeletben szólította fel a fásítási programban való közreműködésre. 1899-ben a felhívásra telepített emlékfák száma becslések szerint a hárommilliót is meghaladta. A mozgalom sikerét az is magyarázza, hogy a minisztérium ingyenesen bocsátotta az igénylők rendelkezésére a facsemetéket, így a királyné emlékének megőrzése az adott település parkosítási-fásítási programjaihoz is hozzájárulást nyújtott.

A gödöllői Erzsébet-park Darányi személyes kezdeményezésére jött létre. A felmerült három helyszín közül végül a budapesti országút és a haraszti erdőbe vezető Valéria út által határolt szántóföldet, illetve erdőt választották. A park terveit Räde Károly fővárosi főkertész készítette el. Két részből állt: az országút felőli főbejárat díszkertbe nyílt – itt állították fel a királyné szobrát –; hátrébb parkerdőt alakítottak ki. A bejárattól hársfákkal szegélyezett négysoros sétány vezetett az Erzsébet-emlékhez.

Bár a természetszeretet Erzsébet királyné magyarországi mítoszának is fontos eleme volt, hazai emlékszobrain ez szinte teljesen háttérbe szorult. A Magyarországon az előző századfordulón felállított Erzsébet-emlékművek szinte mindegyike a fiatal, koronázási ruhás királynét ábrázolta, a kiegyezés létrehozásában vállalt (a korabeli mítosz szerint kulcsfontosságú) szerepére utalva. Az idős, „civil” Erzsébet alakja magyarországi emlékszobrain kivételesnek mondható. Közülük a legfontosabb Róna József Gödöllőn felavatott emlékműve.

Az emlékmű az avatás idején. A Das interressante Blatt felvétele, 1901

Ebben az esetben, hasonlóan a külföldi szobrokhoz, elsősorban a királyné egykori itt-tartózkodásának, illetve természetszeretetének állítottak emléket. Utóbbi a faállítási mozgalom ideológiájának is alapelemét képezte. Darányi Ignác így fogalmazta ezt meg körlevelében: „mert akinek bölcsője ott ringott egy erdőkoszorúzta tó bűbájos partjain; a kinek kedélye annyiszor vidult fel erdeink zúgó fái közt és a kinek sebzett lelke oly édes enyhülést talált távoli vidékek mythoszi ege alatt magasba nyúló százados erdők mélyén; a ki a természet szépségeinek oly csodálója volt: annak emlékét fák millióinak kell hirdetni; annak tiszteletére, mint az ó-kor mesés világában, szentelt berkekben kell támadniok, hova áhitattal közeledjék az utas.”

A szobor az avatásra megjelent emlékkönyv jellemzése szerint „a parkban sétáló Királynét ábrázolja, amint egy pillanatra ernyőjére támaszkodva megáll s maga elé mereng; balkezében legyezőt és sétaközben szedett néhány virágot tart.” Az emlékmű megmintázására eredetileg Zala Györgyöt kérték fel, aki hasonló szobrot tervezett: „Erzsébet napernyővel kezében a mezőn sétál, és egy falusi leánykának megsimogatja a fejét.” „Olyannak akartam őt megörökíteni, amilyennek a gödöllőiek őt ismerték” – írja Róna emlékirataiban. A karcsú talapzaton álló, szinte teljesen szimmetrikus, alig megmozgatott alak fenség és báj, dekoratív sziluett és monumentalitás különösen sikerült elegye. Róna képes minden konkrét ikonográfiai elem nélkül érzékeltetni azt, a pusztán a személyiségből áradó fenséget, amely a királynét a kortársak szerint ténylegesen is jellemezte. Azt a hiányérzetet, amely abból fakadhatott, hogy az emlékszobron Erzsébetre mint magyar királynéra semmi sem utal, a szobor mögötti dombon felállított sziklacsoport volt hivatott oldani, amelynek csúcsára a magyar korona monumentális plasztikáját helyezték. Róna a szobor talapzatára eredetileg állítólag a királyné életének eseményeit megörökítő domborműveket is tervezett, ezek azonban nem valósultak meg. A tervezett témák: Erzsébet Deák Ferenc ravatalánál, Erzsébet megkoronázása, A millenniumi hódolat, Erzsébet királyné Korfun. A reliefek vázlatai magántulajdonban vannak. Bár Róna az emlékirataiban részletesen ismerteti a szobor keletkezéstörténetét, domborműveket nem említ. Elképzelhető, hogy az Eisenstadtban 1991-ben kiállított relieftervek inkább a budapesti pályázatok valamelyikével hozhatók kapcsolatba.

A szobrász Erzsébetet fekete, az 1894–1896-os divatot követő nappali ruhában ábrázolta. Ugyanebben az öltözékben jelenítette meg a királynét Benczúr Gyula is 1899-ben, a Ferenc József megbízásából Erzsébet egykori felolvasónője és bizalmasa, Ferenczy Ida számára készített portréján. Benczúr az arckép megfestéséhez megkapta a királyné egy tényleges ruháját, amely később Róna számára is modellként szolgálhatott.

Az emlékszobor 1901-re készült el. Talapzatában időkapszulát helyeztek el, amelynek szövege jól érzékelteti a századforduló Erzsébet-kultuszának érzelmi telítettségét, és az ekkor még csak tervezett avatási ünnepség magasztos hangulatát.

„Az Erzsébet szobor talapzata zebegényi trachitból készült s három lépcsőfokon, nyolcz szögű formában emelkedik 3 méter magasra. A lépcső alján pompás bronz koszorú van, melyet Kapczy Vilmos hitvesének, szül. Prepeliczay Irénnek kezdeményezésére a Gödöllői nők megbízásából készített Róna József. A koszorú szalagjának ez a felírása: A gödöllői nők szívében örökké élni fog emléked. […] A szobor leleplezése nagy ünnepély keretében a folyó év május hó 19. napján fog megtörténni s kilátásba helyezte megjelenését ez alkalomra I. Ferenc József apostoli királyunk s a legmagasabb uralkodó háznak több tagja is. Az ünnepségen, melyen a budai dalárda a Ganz-gyári dalkörrel egyesülten fog közreműködni, részt vesznek: a magas kormány, a törvényhozás, Pest vármegye, Budapest székesfőváros, a szomszéd községek s Gödöllőnek minden lakója.

A szobor avatása 1901. május 19-én. Képeslap, 1901 után

A szoborbizottság a leleplezés ünnepére Emlékkönyvet íratott Ripka Ferenc végrehajtó bizottsági elnökkel, melyben a kegyes és jó királyné gödöllői életét kívánta az utódoknak megörökíteni, s amelynek árusítása után befolyó összeget a bizottság, vagyonának fölöslegéhez csatolva Erzsébet királyné alapítványt fog létesíteni a gödöllői szegény sorsú iskolás gyermekek segélyezésére.

Jóleső, benső érzéssel, édes, fájó könnyel munkálkodtunk ennek az emlékműnek a megteremtésén, mert hisz egyetlen vigaszunk, egyetlen büszkeségünk, hogy emléket állíthatunk Neki, Magyarország legjobb királynéjának ezen a helyen s hogy e műben dicső emlékezetét fennen megőrizhetjük, hogy amit Ő magasztos lélekkel imádott, a nagy természetet, dicső emlékének megőrzőjévé, emlékszobrának méltó keretévé avathatjuk.”

A gödöllői mellett az idős, civil Erzsébetet ábrázoló további, kisszámú magyarországi emlékmű közé tartozott Telcs Ede mellszobra, amelynek bronz példányát 1901-ben állították fel a szabadkai honvédlaktanya udvarán. (A talapzatot Maróti Géza tervezte.) A sajátos típus itteni megjelenését az indokolhatta, hogy a szabadkai szoborállítás nem hivatalos kezdeményezés volt. Telcs saját pátriája számára, a 6. honvéd gyalogezred tartalékos hadnagyaként, az ezrede iránti hálából, díjtalanul készítette el az alkotást, miközben a város már rendelkezett hagyományos ikonográfiájú, hivatalos Erzsébet-emlékkel, Stróbl Alajos koronázási ruhás büsztjével.

Ugyancsak a „polgári” típust képviselte Hermann Klotz fehérmárvány szobra a budapesti Erzsébet Örökimádás-templomban. Az Aigner Sándor által tervezett templom az Üllői út 75/77. szám alatt épült fel 1904 és 1908 között. Felszentelésére 1908. szeptember 8-án került sor. A gödöllői szobornál kissé ünnepélyesebb hatású alkotás lépcsőn lelépve, uszályos ruhában ábrázolta a királynét. Ez a szobor a magyarországi kultusz talán legmeglepőbb szoboremléke. Ténylegesen szakrális helyszínen került felállításra, ahol a fiatal, koronázási ruhás típus sokkal inkább elvárható lenne, és ahol a „civil” királyné képének talán a legkevesebb a létjogosultsága. A szobor Erzsébet egykori, közvetlen udvari környezetének tagjai, Nopcsa Ferenc báró, Ferenczy Ida és Festetics Mária grófnő ajándékaként került „örök hálájuk és legmélyebb hódolatuk jeléül” a templomba. A jellemző, magyaros díszöltözetű típustól való eltérését valószínűleg ez magyarázza. A pozsonyi, Lechner Ödön tervei alapján felépült Szent Erzsébet-templom és Erzsébet-emléktemplom ismertetője ki is emeli, hogy az ottani, a koronázási ruhás, imádkozó királynét ábrázoló dombormű – Rigele Alajos alkotása – mennyivel jobban illik az emléktemplom funkciójához.

Róna a budapesti emlékmű első, 1902-es pályázatára Alpár Ignác építésszel közösen készített, nagyszabású tervet adott be. A sokalakos kompozíció főalakja természetesen a koronázási díszruhás, ifjú királyné volt – a gödöllői emlékszobor átöltöztetett, megfiatalított variánsa.

Kirándulók az Erzsébet-parkban, 1941 körül. Forrás: Fortepan

„Ti pediglen derék utódaink, ha ezen legnemesebb érzelmeinkkel állított emlék, melyet mi szent ereklyeként fogunk őrizni s amelynek szeretettel való gondozására titeket is kérünk, a századok súlya alatt mégis romba dőlne, állítsátok azt fel újból a magyar haza mindenkori védőangyalának, Erzsébet legjobb királynénknak emlékére s még haló porainkból is hálás köszönetünk száll érte felétek” – intette az 1901-es gödöllői időkapszula a jövő generációkat. Az aggodalmas, de bizakodó sorok nem bizonyultak alaptalannak. A bronzszobrot 1951-ben ismeretlen tettesek ellopták. Az elkövetőket végül lakossági bejelentés alapján fogták el. Az alkotás rossz állapotban, letört fejjel, behorpadt mellrésszel került elő. A községi tanács restauráltatta, majd 1964-ben visszaállította eredeti helyére. Ez utóbbi azért is meglepő, mert a királyné magyarországi emlékszobrait az államhatalom ekkora már szinte mindenhonnan eltávolította, és újraállításuk vagy pótlásuk csak a rendszerváltást megelőző években indulhatott meg. Az újbóli felállítás alkalmából elhelyezett újabb időkapszula szövege jól érzékelteti, hogy Erzsébet kultusza Gödöllőn a kommunizmus évtizedei alatt is töretlenül élt tovább.

„Emlékirat. E szobrot barbár kezek 1951-ben egyéni haszonleséséből ledöntötték. A tettesek ellen bűnvádi eljárás indult és megbűnhődtek bűneikért. A Községi Tanács VB-je 1964 májusában megbízta Csiba József VB-tagot a visszaállítással. Hosszú huzavona után 1964 júliusában e megbízatásnak a nevezett eleget tett.

Ekkor hazánkban a szocialista társadalmi rend felépítése volt a cél. Gödöllőn nagyarányú építkezések folytak és az Agrártudományi Egyetem, valamint a Humán Oltóanyag Gyár építése volt folyamatban. A vezető párt a Magyar Szocialista Párt volt, melynek élén Kádár János állott, aki az 1956. évi ellenforradalom után mint a vezető került az ország élére. […]

A ledöntött szobor restaurálását Gesztesi József lakatos kisiparos és Stogl Béla szobrász végezte társadalmi munkában.

A lakosság körében a 13 év alatt többször felvetődött a gondolat a szobor visszaállítása érdekében. Számtalan tanácsülésen hangzott el a kívánság és tették szóvá a szobor visszaállításának fontosságát.”

Az emlékmű 2017-ben. Fotó: Borovi Dániel

Az eredeti avatás után pontosan 110 évvel, 2011. május 11-en adták át a Norvég Alap támogatásával felújított Erzsébet-parkot, Erzsébet-szobrot, és a ma már a park területén álló barokk kálváriát. Az újraavatás alkalmából a szoborba a két korábbi időkapszula mellé az újraavatás tiszteletére egy harmadikat is elhelyeztek.

Borovi Dániel