Április 24. | Erzsébet királyné koronázási díszruhája

Az 1867-es koronázási ünnepségeken Erzsébet magyar díszöltözetben jelent meg. Az együttes fekete bársonyderékból (azaz felsőrészből) és – a szertartás alatt – gazdag ezüsthímzéssel díszített szoknyából állt. A koronázás eseményeinek leírásai között tapasztalható eltérések felvetik annak lehetőségét, hogy a ruhaderékhoz több szoknya tartozott.
Az öltözék nem maradt korunkra, azt Erzsébet a hagyományoknak megfelelően a veszprémi püspökségnek ajánlotta fel. A korabeli sajtó szerint Erzsébet a koronázás után a ruhát átadta a veszprémi püspöknek, hogy a székesegyházban „örök emlékül őriztessék”. A ruhából később liturgikus öltözékeket készítettek. Ez korántsem volt szokatlan: a királyné 1890-ben például egy, a saját menyasszonyi ruhájából készíttetett miseruha-együttest ajándékozott a Mátyás-templomnak. Az átalakítás pontos dátuma nem ismert; egy, a koronázás 25. évfordulójára megjelent emlékkönyv szerint a ruha 1892-ben még megvolt, és azt a veszprémi székesegyházban „mint drága ereklyét” őrizték. A veszprémi Főegyházmegyei Gyűjtemény mindenesetre valóban őriz egy olyan liturgikus öltözék-együttest, amely a hagyomány szerint a királyné koronázási díszruhájából készült.
A 20. századi Erzsébet-irodalom visszatérő közhelye, hogy a koronázási díszruha megalkotója a korszak elsőszámú párizsi tervezője, az angol Charles Frederick Worth volt, akire ma az haute couture megalapítójaként tekintünk. A tárgyi emlékek és a fennmaradt számlák egyaránt azt bizonyítják, hogy a császárné a francia divatház rendszeres vásárlója volt. A Magyar Nemzeti Múzeum egy, nagy valószínűséggel Erzsébet ruhatárából származó bolerót őriz a cégtől, amely a királyné komornája, Mendelényi Emma tulajdonából került a gyűjteménybe. Arra vonatkozó forrást, hogy a koronázási ruha is Worth alkotása lett volna, az újabb kutatások egyelőre nem tártak fel.
Nem ismerünk olyan eredeti fotográfiát a koronázás szertartásáról, amelyen a királyné és az általa viselt öltözék(ek) láthatók lennének. Az 1867-es és az ezt követő magyarországi Erzsébet-ábrázolások – legyen szó akár a koronázás eseményképeiről, akár önálló portrékról – szinte kizárólagos forrása Emil Rabending fotósorozata, amely érthető módon már a 19. század végén 1867-es datálást kapott.
A fotókon Erzsébet magyar díszöltözékben jelenik meg. A ruhaderék fekete bársony, amelyet fehér csipke díszít, elől pedig gyöngysorok fogják össze. A derékhoz csipkével, valamint fehér masnikkal díszített rövid ruhaujjak kapcsolódnak. A fehér szoknyára, amelyet tüll díszít, kötény borul. Az együttest nyakék és koronaszerű diadém egészíti ki hozzátűzött csipkefátyollal.
Ulla Fischer-Westhauser a sorozattal kapcsolatban már 1998-ban új, 1866-os datálást javasolt. Ennek alapja az volt, hogy a fotók egyes példányainak hátoldalán Rabending arra hívja fel vásárlói figyelmét, hogy aktuális műtermét (Hotel National, Taborstraße) csak 1866 végéig fogja használni, utána új címre költözik. Pálinkás Patrícia pedig a korabeli osztrák sajtót áttekintve bukkant rá olyan tudósításokra, amelyek szerint Erzsébet 1866. március 17-én, közvetlenül a megegyezést is elősegíteni szándékozó pest-budai látogatása után Rabending műtermében magyar díszruhás fotósorozatot készíttetett magáról. A császárné a fényképezés alatt magyaros fehér selyemruhát viselt fekete bársony ruhaderékkal, diadémmal. A fotók a következő hónapban már a nagyközönség számára is hozzáférhetővé váltak. Mivel nem tudunk más olyan alkalomról, amikor Erzsébet élete során magyar díszruhában fotografáltatta volna le magát, egyértelműnek tűnik, hogy a sajtóhírek az általunk ismert fotósorozatra vonatkoznak.
Az koronázási ruhával (vagy ruhákkal) kapcsolatos írott források és a fotósorozaton látható ruha közötti eltérések miatt valószínűleg akkor járunk el a legpontosabban, ha azt mondjuk, hogy a képeken Erzsébetnek egy 1866 tavaszán viselt magyar díszruhája látható, amelynek ruhadereka nagy valószínűséggel a koronázási öltözék részét is képezte, a fotósorozat pedig 1867-től a koronázási ruha ábrázolásának gyakori képi forrásaként szolgált.

Borovi Dániel

“A koronázási szertartások már kidolgozvák, s mihelyt Ö Felsége azokat átnézte, Majláth fogja megkapni, hogy Budán utólagos tanácskozás alá vétetvén azután végleges szentesítést nyerjenek. — Az udvar részéről a koronázási ünnepély alkalmára már 23 szállás béreltetett ki, ezek közt hónapos-szobák is 30–40 frt havibér fizetése mellett. — Branko, udvari futár, Bécsbe ment, hogy a főherczegekkel a koronázás alkalmával azok számára Budán bérlend szállások felől értekezzék.”

“A gödöllői kastély szükséges javításai és átalakításának eszközlése végett az udvari építő mesterek, kárpitosok stb. folyó hó 4-kén a helyszinén megjelentek, s remélhetjük, hogy a kastély már e nyáron udvari lakhelyül fog szolgálni.”

“Az állatkert a tavasz kinyiltával újra kezdi a közönségre vonzerejét gyakorolni. Sok benne az ujitás, csinosítás; megérkezett Bécsből az uj szökőkút gépezete. A bengali szarvasnak egy izmos bornya lett. A napokban jön Triesztből 12 taréjos borz.”

“Scitovszky megb. prímás parádés szürkéit árverésen Barber és Klusemann sörgyárosok vették meg s most a sörös kocsik előtt lépdelnek komoly méltósággal Pest és Kőbánya közt.”

“A városliget melletti Bartl-villában az évenkint tartatni szokott virágkiállítás az idén is megtartatik. A kiállítás april 11-én kezdődött s tart bezárólag april 24-kéig. Az üvegházak nyitvák reggeli 9 órától esti 6 óráig.”

(Vasárnapi Ujság XIV. évf. 1867. április 14.)